Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Háromszéki média

http://www.hirmondo.ro/web/index.php/ajanlo/71457-Felpls-kapcsolat.html

 

Felépülés és kapcsolat

Segítségnyújtás szenvedélybetegeknek 

 

 Háromnapos országos találkozót szervezett a hétvégén az Írisz Házban a szenvedélybetegeket segítő Bonus Pastor Alapítvány, melynek kéthetes, illetve kilenchónapos terápiáin kétszáznál is több függő élte meg „szabadulását”. Az utógondozás azonban folyamatos, ennek része a sepsiszentgyörgyi találkozó is, amely a Felépülésem és kapcsolataim kölcsönhatásai című központi téma égisze alatt zajlott.

 

    Szoros volt az idei utolsó, harmadik találkozó programja, de senki sem bánta a több mint száz résztvevő közül. Eljöttek a magyarózdi otthonban még terápián levők, de a már „szabadultak” is. Főleg Székelyföldről, de Besztercéről, Kolozsvárról is érkeztek, nemcsak függők, szenvedélybetegek, hanem hozzátartozók is. Sok volt a deres fej a teremben…

   – Hosszú idő, amíg kialakul egy függőség, és újra sok év, amíg rájön az ember, hogy segítséget kell kérnie. Lehet, hogy addig már számára elvesznek nemcsak kapcsolatai, családja, hanem munkahelye, lakása, de önbecsülése is – mondja Kozma Ferenc, a hat éve működő sepsiszentgyörgyi támogatócsoport alapítója és vezetője, aki önkéntesként segít az alapítványnak. – A közösség sokak számára a második családot jelenti, amelyre az újrakezdés után is számítanak. De nincs két egyforma történet…

    A Bonus Pastor nyújtotta szakszerű segítséggel legtöbben alkoholizmusuktól szabadulnának, de az alapítvány fogadja, várja a szerencsejáték-, internet-, drog-, társ- vagy szexfüggőket is. Kiss Jenő kolozsvári lelkész előadásában kihangsúlyozta, az ember több, mint a bűne, a szenvedélybetegnek meg kell gyászolnia az elveszített bizalmat, majd újat építenie, nem szabad lelkifurdalásba menekülni.

 

B. T.

http://www.3szek.ro/load/cikk/85380/felepuleseim_es_kapcsolataim_kolcsonhatasai_a_bonus_pastor_alapitvany_orszagos_talalkozoja

 

Felépüléseim és kapcsolataim kölcsönhatásai

(A Bonus Pastor Alapítvány országos találkozója)

2015. október 17., szombat, Közélet
 
Szatmárnémeti és Mezőpanit után Sepsiszentgyörgyön az Írisz Házban (Gyöngyvirág utca 5. szám) kezdődött tegnap délután a Bonus Pastor Alapítvány harmadik országos találkozója a címbeli témával. Az alapítvány különböző szenvedélybetegségekben szenvedőknek nyújt segítséget a terápia, az öngondozás és a megelőzés által. Évente három országos találkozót tartanak az ország különböző részein, hogy folyamatosan támaszt, lelki segítséget nyújtsanak azoknak, akik igénylik.
 
Több mint száz résztvevővel kezdődött a találkozó. Erdély minden régiójából érkeztek olyanok, akik már részt vettek rövidebb (kéthetes) vagy hosszabb (kilenc hónapos) terápián. Azokat is várják, akik elég bátrak, hogy szembenézzenek életükkel, és javítani szeretnének rajta. 
Kozma Ferenc, a sepsiszentgyörgyi csoport vezetője köszöntötte a jelenlevőket, majd a felolvasott ige alapján kívánta, hogy a hétvége alatt megnyíljon a szemük, lángoljon a szívük, majd osszák meg másokkal is, amit Isten velük tett. Szakács Előd az alapítvány nevében üdvözölte a jelenlevőket, és a zsoltáros szavait idézve, gitárral segített ráhangolódni a találkozóra. Müller Loránd áhítatában arra biztatott mindenkit, hogy béküljön meg ellenfelével, kövesse Jézust. Majd a jóvátétel bonyolult kérdéskörét boncolgatta, amelyhez alázatosság szükségeltetik, hogy a bűnöket, amennyire lehet, jóvátegyük, ezáltal rendeződjenek kapcsolataink és felszabaduljunk. Ezután egy férfi és egy nő őszinte, mély megosztása következett arról, hol állnak ők a jóvátétel útján. Nagyon fontos az önvizsgálat, az őszinteség, elsősorban önmagunkkal szemben, mert csak úgy nyerhetünk választ és megoldást életünk felmerülő kérdéseire – hangzott el. A témát kiscsoportokban vitatták meg.Vasárnap 10 órától a szemerjai és vártemplomi, 11-től a belvárosi és a Gyöngyvirág utcai gyülekezetben, 10.30-tól a Krisztus király-templomban és 12 órától a Szent József-templomban tesznek tanúságot megváltozott életükről.

 

 http://www.3szek.ro/load/cikk/76236/oteves_a_tamogatocsoport                    

Ötéves a támogatócsoport

 
A Gyöngyvirág utcai gyülekezetnél kilencven résztvevővel ünnepelte november 29-én a Bonus Pastor Alapítvány sepsiszentgyörgyi támogatócsoportja fennállásának ötödik évfordulóját. Áhítatot tartott Simon István sepsiszemerjai segédlelkész, bemutatkoztak a brassói, kézdivásárhelyi, udvarhelyi, csíkszeredai és magyarózdi csoportok.
Horváth Mária tiszteletes asszony és szociális munkás, a magyarózdi terápiás otthon munkatársa köszöntötte az egybegyűlteket, példaértékűnek nevezte a sepsiszentgyörgyi csoport működését, majd átadta a magyarózdi fiúk születésnapi tortáját. Kozma Ferenc, a támogatócsoport vezetője meghatódva köszönte meg az eddigi segítséget és a bátorító szavakat. 
A továbbiakban Borota Gábor pszichológus, a gyulafehérvári Caritas Kiút konzultációs csoportjának csíkszeredai munkatársa mutatkozott be: 2011-től működik az ötszemélyes Kiút munkacsoport Gyergyó és Csíkszereda környékén, körzetük januártól Székelyudvarhelyre és vidékére is kiterjed. Tematikus hétvégéket, két és fél napos foglalkozásokat tartanak Csíkszentdomokoson a segítőnővéreknél; évente három szabadító lelkigyakorlatot magyarországiakkal együtt; 5–12. osztályosokat keresnek meg iskolákban prevenciós előadásokkal. Meglepődve hallják ilyenkor a gyermekek, hogy joguk van nemet mondani szüleik alkohollal kapcsolatos kéréseire.
Szenvedélybeteg a családban
Borota Gábor ezzel a címmel tartott előadást, melyből idézünk néhány gondolatot.
Hargita megyében nincs senki, akinek ne lenne érintett hozzátartozója vagy ismerőse, de egy százalékuk sem kér segítséget, mert nagyon erős a szégyenérzet. Vidéken szóba sem jöhet a téma, pedig minden faluban időszerű lenne. 
Az alkoholistára nem elítélően, gyűlölködéssel kell nézni, hanem mint betegre, aki segítségre szorul. Viszont akarata ellenére senkinek sem lehet segíteni. Nagyon gyakori az ellenállás, amikor beszélni kezdenek róla. 
A szenvedélybetegek nem megfelelően működő családokból jönnek. A határok nagyon kaotikusak vagy nincsenek, a családtagok gyakran megbántják egymást. Felcseré­lődnek a szerepek: a gyermekeknek felnőttként kell helytállniuk, elbírhatatlan terhekkel, a felnőttek pedig visszamennek valami gyermeteg állapotba; a hozzátartozók pedig megpróbálják továbbvinni a mítoszt, hogy „egy jól működő családban élnek”. Nincs őszinteség, negatív érzéseket nem vállalnak fel, mélyebb pozitív érzések nincsenek. Általában ilyen családi légkörből jön az alkoholista. És struccpolitikát folytatnak, így lassan elszigetelődik a család. 
Sajnos, egyre több az alkoholista nő, aki általában nem a kocsmában, hanem otthon iszik. Ahol a nő alkoholista, ott a férfi is az. Ahol a nő nem alkoholista, ott társfüggőség alakul ki.
Foglalkozni kell a társfüggőséggel. A társfüggő mindig manipulál a háttérben, úgy tesz, mintha gyenge lenne, de erős. A nők 90 százaléka visszamegy a bántó férjhez, mert a társfüggőség tudatalatti szinten működik. A társfüggőség sem jön helyre kezelés nélkül. A hozzátartozónak is szüksége van a gyógyulásra.
Gyermekszerepek
A szenvedélybeteg családban a gyermekek négy tipikus szerepet vesznek fel, megpróbálják megtartani ezzel a családi egyensúlyt. A bohóc folyamatosan viccelődik, de a saját személyisége nem tud kibontakozni. A hős általában a legidősebb gyermek, akire a legtöbb feladat hárul: neveli a kisebbeket, jól tanul; a szülő vele nyugtatgatja a lelkiismeretét, hogy mégsem rontotta el a gyermeknevelést. A láthatatlan gyermek nem kér semmit, nem ad semmit, mintha nem is létezne, fantáziavilágba menekül. A bűnbak egyik balhét a másik után viszi el.
Segítség a gyógyulásban
A kezelés csak akkor kezdődhet el, ha beismerik a problémát. Kell a csoport, ahol őszintén tudják felvállalni önmagukat és egymásnak segítenek a biztatással: ha neki sikerült, akkor nekem is sikerülhet.
A sepsiszentgyörgyi támogatócsoport tagjai keddenként a szemerjai református egyház könyvtárában találkoznak, külön hozzátartozói csoporttal működnek Kozma Ferenc és felesége, Emese lelkigondozók segítségével; a kézdivásárhelyi csoport vasárnaponként tart összejövetelt a főtéri református imateremben.

 

 

  www.3szek.ro/load/cikk/74218/fuggosegek_tukreben

 

  

                 Függőségek tükrében+

Az Esély Lelki Egészségvédő Egyesület által a sepsiszentgyörgyi Tanulók Házában szeptember 25-én megrendezett drogprevenciós nyílt nap, a Lehet tisztán is! közel nyolcvan érdeklődőt vonzott. Az egyesület idén tavasszal alakult, most először hallatott magáról a nagy nyilvánosság előtt, de a drogprevenciós projekt, melynek ez a rendezvény a kiindulópontja, több hónapon ível át, és célja a figyelem ráirányítása a függőségekkel kapcsolatos jelenségekre.
Dr. Grezsa Ferenc, a Károlyi Gáspár Református Egyetem adjunktusa A drogproblémák és a drogmegelőzés mentálhigiénés megközelítése című előadásában a témával kapcsolatos nézőpontokat villantotta fel, körvonalazva az egészséges ember fogalmát is. A lelki egészség harmonikus állapot, mely sok összetevő meglétét igényli, a szeretet, a bizalom, az önbizalom, az elfogadás, a tolerancia, a hit stb. mind szerves részét képezi. E harmonikus állapot elérése alapvető emberi cél, ám a sérelmek, a stressz, a külső tényezők nyomása veszélyezteti létrejöttét, meglétét. Az egyensúlyállapot meg nem valósulása fontos veszélyeztető tényező a függőségek kialakulásánál, akárcsak a családi modell. 
A mentálhigiénés szemléletben egy adott helyzet vizsgálata, „kezelése” nem csak egy irányelv alapján történik, a megelőzés a promotív megközelítéssel egészül ki, melynek lényege, hogy a lelki egészséget meghatározó tényezőkre és okokra irányulva éri el egészségfejlesztő hatását. Ugyanígy az önsegítés is fontos szerepet kap.
Az elméleti jellegű nyitó előadás után Adorjáni Éva, a magyarózdi Drogterápiás Otthon vezetője és Adorjáni Kálmán református lelkész A legjobb pia a terápia – Segítők és segítettek motivációja a magyarózdi Drogterápiás Otthonban címmel tartott érdekes bemutató előadást az otthonról, működéséről, a létrehozó Bonus Pastor Alapítványról. Az otthon rövid, azaz tizenkét napos, valamint hosszú, akár kilenc hónapos terápiás programokat is kínál a leszokni vágyóknak, akik – ahogy a vezetők fogalmaztak – csak az idő múlásával, társaikkal összezárva, az otthonban jönnek rá, hogy tényleg le akarnak szokni, szabadulnának függőségük tárgyától. Mert akár alkoholizmusról, akár kábítószer- vagy játékfüggésről legyen szó, gyógyulás nincs, csak szabadulás. Az alkoholista mindig alkoholista marad, de ha megszabadul szenvedélyétől, hátralévő életében az alkohol nélkül is képes teljes, boldog életet élni. Ahogy egy ózdi bentlakó fogalmazta meg: „Tudom, mi voltam, szeretem, aki most vagyok, és nem félek a jövőtől.”
A kanadai, úgynevezett Portage-rendszeren alapuló terápiás otthon eredményekkel, „sok megszabadulttal büszkélkedhet”. Egyikük, Kovács Tibor és felesége, Ildikó saját tapasztalatait osztotta meg a drogprevenciós nyílt napon. A pár által nemcsak az alkoholizmus problémáját ismerhették meg a résztvevők, hanem a hozzátartozókra, szeretteikre nehezedő terhet, nyomást is, illetve az is kiderült, hogy a házastársakat, élettársakat milyen gyakran érinti a társfüggőség. Nem csak az alkoholizmus időszakának nehézségei tárultak fel, Tibor és Ildikó mesélt a terápia utáni hónapokról, arról, hogy a nő milyen nehezen kezdett újra bízni. Tiborék története hét tiszta év után pozitív irányba halad. 
Kozma Ferenc egészségügyi asszisztens, segítőszakember a sepsiszentgyörgyi helyzetről, a helyi alternatívákról beszélt. Sepsiszentgyörgyön hozott létre önsegítő csoportot a szenvedélybetegek számára a Bonus Pastor által kiépített rendszerbe illeszkedve. A hetente találkozókat tartó csoportnak két része van: a szenvedélybetegeké, illetve a hozzátartozóké. Az elmúlt öt évben körülbelül kétszázötven ember fordult meg a csoportokban, sokan szabadulást találtak, mások utat a további segítség, esetleg az ózdi otthon felé. Kábítószeresek, játékfüggők, szexfüggők és alkoholisták is megfordultak a csoportban, tizenhat éves kortól egészen hetvenévesig.
Ezek a számadatok és a helyi statisztikák is mutatják: a függőség – mondjuk ki bátran, a drogfogyasztás – Háromszéken igen időszerű, figyelmet, megoldást igénylő gond.
A rendezvény egyszerre nyújtott betekintést a függőségek világba és mutatott alternatívákat a szabadulásra. Bár ez a nyílt nap elsősorban intézményvezetőket, segítőszakmákban dolgozókat, pedagógusokat, lelkészeket, egészségügyi munkatársakat, orvosokat célzott meg, az ajtó minden érdeklődő számára nyitva. Az Esély Lelki Egészségvédő Egyesület pedig ezt az ajtót a jövőben igyekszik még szélesebbre tárni, rendezvényeikkel, megmozdulásaikkal minél több embert megszólítani, fiatalokat, diákokat is bevonzani. Legközelebbi rendezvényüket október 10-ére, a lelki egészség világnapjára tervezik, amikor Sepsiszentgyörgy központjában villámmegmozdulásokkal szeretnék felhívni a figyelmet a függőségekre, a drogprevenció fontosságára.
Tóth Gödri Iringó

         Életek veszély és méltóság mezsgyéjén

www.3szek.ro/load/cikk/72253/eletek_veszely_es_meltosag_mezsgyejen_egyeves_a_sepsiszentgyorgyi_hajlektalanszallo

                         Leszámolás a múlttal


Az intézmény legfiatalabb látogatója alig húszéves. Nem híve a formaságoknak, ezért kérésére a lépcsőfordulóban beszélgetünk egy cigaretta mellett, miközben az ablakon át ki-kipillantunk az érkezőkre – az ismerősökkel intenek is egymásnak. Megrázó történetét higgadtan meséli, miként azt is, hogyan próbál manapság helytállni, váltani, megújulni. Igen korán elveszítette édesanyját, az italnak hódoló édesapja pedig nem tudta megfelelően ellátni, végül gyermekotthonba került.  
– Soha nem voltam jó magaviseletű gyerek, mindig szerettem a veszélyt, a kihívásokat, a pillanatnyi örömöket – ezek pedig egyre fokozódtak, miattuk az iskolában is értek megaláztatások. Speciális tanintézménybe kerültem, ahol a gyerekek zöme roma nemzetiségű volt. Ebben az időszakban, 8–9 évesen cigarettázni kezdtem, ragasztóztam, majd jöttek a hazudozások, italoztunk is intenzíven. A gyermekotthonban nem tűrték magaviseletemet, hozzáállásomat az élethez, eltávolodtak tőlem. Később már drogokat is forgalmaztam és fogyasztottam, majd 18 éves koromban magam kezdeményeztem hivatalosan a gyermekotthonnal való kapcsolatom felbontását. Tulajdonképpen arra hajtottam, hogy meghaljak, hiszen nem találtam örömet az életben. Végül elmentem egy drogterápiás otthonba, ahol közel egy évet töltöttem, innen jöttem Sepsiszentgyörgyre. Munkám is került, előbb egy asztalosműhelyben dolgoztam, de ott nem szerettem. Közben visszaestem (párkapcsolati kudarc után – szerk. megj.), ismét szert fogyasztottam, de a kezelést követően végül önszántamból leálltam, immár több mint két hónapja. Rendszeresen járok terápiás foglalkozásra, és újabb munkahelyem került – szakácskodom. Ezt szeretem, ezt tanultam. Bevállaltam egy másik foglalkozást is, szabadnapokon gondnoki teendőket végzek. Arra gyűjtök, hogy innen továbblépjek.
A zűrös előzmények ellenére határozottan és mosolyogva válaszolja: most jól érzi magát. Hozzáfűzi ugyanakkor, mindig is vágyott arra, hogy több legyen, mint az átlag.
– Úgy érzem, itt, a szállón sokan megrekedtek egy szinten, én továbblépnék. Igaz, hogy most több a munka, fárasztóbb is, de anyagilag meg­éri, akár lakást is bérelhetnék. Jó itt, úgy érzem, hogy a társaság, a bejárók elfogadtak, bár sokkal fiatalabb vagyok az átlagnál. Beszélgetni is hívnak gyakran – sorolja. – Az itt dolgozókról elmondhatom, hogy nem munkahelyként kezelik a velünk való foglalkozást. Korábban a gyermekotthonban megtapasztaltam, ki kezel munkahelyként egy-egy ilyen intézményt. De ezeken az embereken azt látom, érzem, hogy szívvel teszik azt, amit kell. 
A Maros megyei ifjú jelenlegi munkaadói ismerik történetét, s ennek ellenére bíznak benne, és alkalmazták. S hogy mi a legfontosabb most számára? Csendesen, de határozottan mondja: józannak maradni, nem nyúlni ismét szerhez. Faggatom, mekkora a késztetés. 
– Hatalmas – ismeri el –, egyrészt nagyon érzéki ember vagyok, másrészt vonzanak a pillanatnyi örömök. Hajlamos vagyok arra is, hogy nagyon kis dolgokért az igazán nagyokat feladjam. Ám mindennek tudatában vagyok, harcolok ellene. Ezért inkább olyanok barátságát keresem, akik nem tudnak visszahúzni.

 

 Van kiút a függőségből

 Újjászületett alkoholisták történetei 

Csak azon lehet segíteni, aki akarja is a gyógyulást – hangzott el az előadáson

 

 
A hétvégén lezajlott református gyülekezeti napon a Bonus Pastor Alapítvány néhány
önkéntes munkatársa előadást tartott a szenvedélybetegségről. A megszólalók
gyógyult alkohol- és játékfüggők, valamint azok hozzátartozói voltak, akik őszintén
beszéltek az átélt mélypontokról és a járható útról, amely a józanság és a teljes élet
felé vezet.

 Az alapítványt az ikafalviak által felállított sátor „látta vendégül” az Orbaiteleken megszervezett

gyülekezeti napon, eleinte szégyenlősen közelítették meg az előadást, ám az időközben zsúfolásig

telt helyszín is bizonyította: sokakat érintő problémákról van szó. Bardócz Csaba ikafalvi lelkipásztor

köszöntőjében elmondta, olyan munkát végez az alapítvány, ami a legnehezebb: emberi életeket

tesznek jobbá.

A megszólalók között olyan is volt, aki először szólt a nyilvánosság előtt problémájáról, de úgy véli,

fontos beszélni, hogy a betegek érezzék, nincsenek egyedül és van megoldás. Mindannyian egyetértettek

abban, hogy csak azon tudnak segíteni, aki beismeri függőségét és meg akar gyógyulni.

Magyarózdon (Maros megye) működik egy központ, ahol szakemberek és terápiás csoportok segítségével

lehet túljutni a gyógyulás kritikus fázisain, a felszólalók mindannyian részt vettek egy ilyen programban,

volt, akinek 9 hónapra volt szüksége, de olyan is akadt, akin egy kéthetes terápia is segített.

Aki többet szeretne megtudni a programról, vagy segítségre szorul, érdeklődhet a 0757.489.778-as,

a 0267.351.716-os (Sepsiszentgyörgy), illetve a 0743.679.430-as (Kézdivásárhely) telefonszámok

valamelyikén, vagy ellátogathat a sepsiszentgyörgyi (Dózsa György utca 21. szám, minden kedden

18-20 óra között) vagy a kézdivásárhelyi (főtéri református imaterem, minden vasárnap 18-20 óra

között) támogató csoportbeszélgetésekre, amelyeken a hozzátartozóknak is segítséget nyújtanak.

Az alábbiakban néhány, a helyszínen elhangzott történetet idézünk:

„Mikor elvesztettem a családomat és majdnem a munkámat is, rájöttem, segítségre van szükségem.

Megtaláltam az alapítvány telefonszámát és gondolkodás nélkül tárcsáztam. A kilenc hónap alatt

nemcsak a józanságomat, de a hitemet is megerősítették, amely elég volt ahhoz, hogy az életem

újra egyenesbe jöjjön. Ez öt és fél évvel ezelőtt történt.”

„Az alkohol miatt hallucináltam és üldözési mániám volt, ami addig fajult, hogy a pszichiátriára kerültem.

Családommal akkor már nem tartottam a kapcsolatot, gyerekeim mégis hazautaztak külföldről, hogy

segítsenek rajtam. Lányom kérésére, de a saját elhatározásomból kezdtem el a programot. Lelkileg

és fizikailag is újjászülettem, de ehhez szükség volt, hogy brutális őszinteséggel és elhatározással

próbáljak megszabadulni a függőségemtől.”

„Egy függő társaként sokat szenvedtem, mindenért őt hibáztattam, majd elváltunk. De hamar rájöttem,

társfüggő vagyok: folyton azon aggódtam, vajon mi van vele. Rájöttem, változnom kell ahhoz, hogy

társam is le tudja küzdeni betegségét, így újrakezdtük közös életünket, ami egy harc, de megéri, hiszen

kapcsolatunk egy életre szól.”

Berszán Réka

 

Így zajlott a csoportterápia

Szenvedélybetegség: sorsok, romba dőlt életek 

Szerzõ: Hírmondó   |  A cikk megjelenésének dátuma: 

www.hirmondo.ro/web/index.php/gyogyhir/48840-zajlott-csoportterpia.html

A Bonus Pastor Alapítvány kézdivásárhelyi országos találkozóján a csoportos beszélgetéseken betekintést nyertünk a gyógyult vagy még a gyógyulás útját járó szenvedélybetegek életébe, hétköznapjaiba, gondolataiba. Olyanok is jelen voltak, akik felismerték, hogy problémájuk van, és ezután szeretnék igénybe venni az ózdi terápiát.

 

Az első dolog, amire felfigyelünk, hogy nemcsak férfiak, hanem nők is ugyanolyan arányban szenvednek alkoholizmusban. Egyikük önerőből szeretne meggyógyulni, nem akar a kezelőközpontba menni, terápiás csoportba jár, már négy hónapja nem iszik. Elhatározása abból fakadt, hogy két kamasz gyermek édesanyja, akiket baráti körben és az iskolában többször kigúnyoltak anyjuk alkoholizmusa miatt.

Egy idősebb nő – aki már többször részt vett rövid terápián a kezelőközpontban –, azért jött el a kézdivásárhelyi találkozóra, hogy erőt merítsen, és megossza élményeit sorstársaival. A csoportos találkozókra azért jár, mert itt mindenki egyforma, nem számít a társadalmi háttér. Akkor kezdett nagyobb mennyiségben alkoholt fogyasztani, amikor új munkahelyre került, ahol gyakran szerveztek összejöveteleket, és korlátlan mennyiségű szeszes ital állt a résztvevők rendelkezésére. Később elvesztette munkahelyét, falura költözött, a poharazgatást ott is folytatta az elszigeteltség, a magány miatt.

Egy üzletember könnyekkel küszködve elmesélte, hogyan döntötte romba az életét a szerencsejáték. Amikor a cége jól ment, minden bevételét eljátszotta, ma már a családnak egy lakáson kívül semmije nem maradt. Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor édesanyja pénzét – egy életbiztosítás összegét – is eljátszotta. A biztosítónak azt hazudta, édesanyja beteg, és költséges kezelésre van szüksége. Amikor tudatosult benne, milyen mélyre süllyedt, felkereste az ózdi kezelőközpontot. „Az átlagnál mindig okosabb embernek tartottam magam, megvetettem a szerencsejátékosokat, a végén én is oda jutottam. Ma már tudom, nem vagyok több egyiketeknél sem” – mondta.

Egy fiatal nő kisbabával a karján szeretne mondani valamit, de könnyeivel küszködik, nem tud megszólalni. Aztán mégis beszélni kezd, megtudjuk, már évek óta sejti, a házasságával baj van, minden másképp alakult, mint ahogy elképzelte. Próbál a férjéhez úgy viszonyulni, hogy ne súlyosbítsa tovább a helyzetet, de nem igazán sikerül. Jelenleg a férfi az ózdi kezelőközpontban próbál szabadulni a pornófüggőségtől.

A csoportos beszélgetések alatt íratlan törvény, hogy senkit nem kényszerítenek a megnyilvánulásra vagy hozzászólásra, mindenki önszántából osztja meg gondolatait a többiekkel. Aki elmulasztotta a kézdivásárhelyi találkozót, és úgy gondolja, segíthetnek rajta vagy hozzátartozóján, keresse fel Balázs István terápiás csoportját a református gyülekezeti házban.

Orosz Anna

Kézdin a Bonus Pastor

Van szabadulás a szenvedélybetegségből! 

Szerzõ: Hírmondó   |  A cikk megjelenésének dátuma: 

Október 4-6. között Kézdivásárhelyen lesz a Bonus Pastor Alapítvány országos

találkozója. Az alapítvány ózdi kezelőközpontjában már több száz szenvedélybeteget

állítottak meg a lejtőn lefelé csúszásban. Ilyen Valentincik Imre is, aki azért osztja

meg történetét a nyilvánossággal, hogy higgyük el végre, van szabadulás a

szenvedélybetegségből. Az interjút elsősorban függőségben szenvedők

(szerencsejáték, alkoholizmus, drog) hozzátartozóinak figyelmébe ajánljuk.

– Mikor lett szenvedélybeteg?

– Nem lehet ezt így konkrétan megmondani, akár az alkoholizmusról, akár a

szerencsejátékról beszélünk. Mindig is ittam, szociális ivó voltam elég sokáig.

Nehéz megmondani, mikor volt az a pillanat, amikor szenvedélybeteggé váltam.

Igazán nagy problémáim az alkoholizmus miatt soha nem adódtak, engem a

szerencsejáték tett tönkre.

– A játék hogyan kezdődött?

– Az egyik kocsmába jártam, hogy bekapjam a napi 1-2 decimet, és unalmamban

a játékgépeken eljátszottam pár lejt. Egy adott pillanatban a mellettem ülő kivett egy

nagyobb összeget a gépből, akkor kaptam vérszemet, és feltettem magamban a

kérdést: ha ő tud nyerni ekkora összeget, én miért ne tudnék?

– Gondolom, még mindig vannak tartozásai. Amióta abbahagyta a szerencsejátékot,

mennyit sikerült törleszteni?

– Amikor abbahagytam, rögtön rájöttem, az őszinteség a kulcs. Mindenkinek elmondtam,

akinek adós voltam, hogy a pénze elúszott, és merem mondani, 90 százalékban

megértették. Azt is hozzá kell tennem, hogy három éve, amióta abbahagytam, keményen

dolgozom, hogy törleszteni tudjak. A magánszemélyeknek a tartozásaim körülbelül 80

százalékát sikerült megadnom. Még egy nagyobb banki hitelem is van, de nem akarok

összeget mondani.

– Volt veszélyben az élete, fenyegették az adósságok miatt?

– Nem. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyesmi nem fordult elő velem, viszont a

családomat mindig óvni próbáltam, mert féltem, hogy rajtuk is elverhetik a port.

Saját magamat nem féltettem soha, eljutottam egy olyan fázisig, hogy nekem minden mindegy.

– Amikor rájött, hogy egyedül már nem tud ebből kimászni, kihez fordult?

– Először a családomnak ismertem be, hogy problémám van, és meg is ígértem: többet

nem játszom. Nem sikerült betartani, de a családi béke miatt elmentem az első rövid

távú terápiára, Ózdra. A feleségem fedezte fel ezt a lehetőséget barátokon keresztül.

– Az első terápia után mennyi idő telt el a következőig? Említette, hogy visszaesett.

– Három hónap körülbelül, de akkor már magamtól mentem el féléves, hosszú terápiára.

Itt az első hónap teljes elszigetelődést jelent, a külvilággal a kapcsolatot egyáltalán nem

szabad tartani, még a családdal sem. Ennek az a célja, a függő egyedül döntse el, hogy

akar-e gyógyulni, vagy sem. Viszont tudni kell, hogy a kapu nincs bezárva, bárki kisétálhat,

nem tartják vissza.

– Miből áll a hat hónapos terápia?

– Három szakaszra van osztva. Első fázisban a múlttal foglalkozunk, csoportos terápia

és szakemberek segítségével feldolgozom az összes olyan eseményt az életemben, ami

befolyásolhatta a viselkedésemet. Ebben a szakaszban az ember kell tudatosítsa, hogy

ami megtörtént, azon már változtatni nem lehet. A következő szakasz a jelen, amikor

szembesülünk azzal, hogy leromboltunk egy világot, és mindent elveszítettünk.

Ebben a szakaszban tudatosítani kell, hogy minden emberben van valami jó,

van valami az életé­ben, amiért érdemes élnie. A harmadik szakasz a jövő felfedése,

a visszaesés megelőzése. Ennek tulajdonképpen soha nincs vége, mindig dolgozni

kell rajta, most is terápiás csoportba járok. 

Orosz Anna

 

 

                  Gyógyulás a káros szenvedélyből

 

 -www.3szek.ro/load/cikk/55183/gyogyulas_a_karos_szenvedelybol

 2012. november 29., csütörtök: Család

     Gyógyulás a káros szenvedélyből (1.)

  

    Majdnem minden családban – a közeli vagy távolabbi rokonságban – van egy úgymond „fekete bárány”, akit a család elítél, amiért káros szenvedélybe menekült, mely rontja az egészségét, néha kibírhatatlanná teszi, személyiségét eltorzítja. Miközben lehet, csak annyi történt, hogy gyermekkorában vagy életének valamelyik szakaszában nem kapott elég szeretetet, figyelmességet, törődést és türelmet. Mint ahogy hosszabb folyamat az, ameddig az egyszeri próbálkozásból megszokás lesz, így az ebből való kigyógyulás is hosszabb időt igényel. 
    A baj, hogy legtöbbször nem is akarnak kigyógyulni abból a szenvedélyből, betegségből, amelyben jól érzik magukat. Mert nem biztos, hogy betegségnek tekintik, vagy nem biztos, hogy hisznek önmagukban és abban, hogy megfelelő segítséggel valóban ki lehet lábalni belőle. Kozma Ferenc kétgyermekes édesapa ma a segítő szakmában dolgozik. Három éve vezeti a szenvedélybetegeket és családtagjaikat segítő Bonus Pastor Alapítvány sepsiszentgyörgyi támogató csoportját. Életének volt egy olyan időszaka, amikor elbizonytalanodott, és az alkoholban kereste a menedéket.  Sorsáról vall az alábbiakban.

Az alkohol rabja lettem
   „Nagyon fiatalon kezdtük el szívem választottjával együtt a házaséletet. Egy gyermekkori álmom vált valóra azáltal, hogy egy vidéki településen kezdhettünk el mindent. Ott, ahol legszebb gyermekkori emlékeim születtek. Elég gyorsan alkalmazkodtunk a vidéki élethez, és úgy éreztük, hogy az ottani közösség is elfogadott, szeretett bennünket. Boldo­gok voltunk, a nehézségek közepette is. Háromszor költöztünk, amíg véglegesen sikerült letelepedni. Lassan, de biztosan beolvadtunk az ottani közösségbe. Eleinte ritkábban, majd a későbbiekben egyre gyakrabban volt jelen az alkohol az életemben. Azt hittem, hogy nélküle nem fogok érvényesülni az életben: baráti, családi kapcsolatokat kialakítani.
 Nagyobbik kislányunk megszületése után mintha minden megváltozott volna körülöttünk. Pedig már szinte mindenünk megvolt, amit remélhettünk. De az alkohollal való problémáim egyre csak súlyosbodtak. Környezetem finom jelzéseit és intelmeit semmibe sem vettem már. A családon belül a kapcsolataim egyre csak romlottak. Egy idő után azt vettem észre, hogy változtatni sem tudok addigi életmódomon. Tudtam és éreztem, hogy valaminek a rabja lettem. De hallani sem akartam, hogy ez talán az alkohol lenne. A családomon belül súlyos válság vette kezdetét. Ezért egyértelmű lett: változtatni kell. De hogyan? Ez volt a kérdés.
    2004 tavaszán költöztünk Sepsiszent­györgyre, magunk után hagyva az utolsó évek viszontagságos, zűrzavaros életét. Megromlott egészségi állapotom, erkölcsi értékrendem, a bizonytalanság, a reménytelenség, a megromlott családi és baráti kapcsolataim arra késztettek, hogy változtassak addigi életemen. Mindennek fő okozója az alkohol volt. Nem akartam ezt beismerni. Azt hittem, hogy egy új élet, új környezet, új otthon megváltoztathat mindent. Sajnos, és ez utólag derült ki, akkor már szenvedélybeteg voltam. Családom és környezetem erőfeszítései hiábavalóak voltak. Ugyanúgy a kórházi kezelések és az azt követő periódusok sem győztek meg, hogy szenvedélybeteg lettem. Tudtam, hogy valami borzalmas dolog történik velem, és nem találtam kiutat. Az évekig tartó önámítás és az azt követő küzdelem, ami szinte öt évig tartott, 2008 decemberében hozta meg gyümölcsét.”

A sorsdöntő fordulat
   „Utolsó kórházi beutalásom előtt két dolog történt: összeismerkedtem egy akkor már nyugdíjas felső-háromszéki katolikus plébánossal, aki elindított a hit útján, és egy információhoz jutottam, amelynek fonalán elindultam. Akkor még nem tudtam, miről van szó, mi az, hogy pszichoterápia, mi az, hogy szenvedélybetegség. Nem érdekelt senki és semmi, csak az óriási vágy bennem, hogy megszabaduljak ebből a szörnyű, elviselhetetlen, kilátástalan állapotomból. Borzasztó testi és lelki fájdalmaim közepette született meg bennem a döntő elhatározás 2008. december 19-én: segítséget kértem. Sorsdöntő fordulat volt az életemben. Feladtam addigi életemet, munkahelyemet, álmaimat, mindent.
 
     A Bonus Pastor Alapítvány jóvoltából 2009. január 6-án beköltöztem a Ma­gyarózdi Drogterápiás Otthonba, amelynek kilenc hónapig voltam lakója, és elkezdtem azt, amire évekig vágytam: letenni a szükséges alapokat egy új élet kezdéséhez. Beismerem, nem volt könnyű, de nem bántam meg. Terápiám ideje alatt elvesztettem családomat, egyedül ma­radtam. Egy lelkes csapat és egy együtt érző csoport tartotta bennem a lelket Magyarózdon. Nem adtam fel, s öt és fél hónap után kezdtem azt érezni, hogy valami történt velem. Az alkohol gon­dolata már távol járt tőlem, és csak a jövőre összpontosítottam. Egyik napról a másikra megváltozott minden. Amiért küz­dött évekig családom, hogy elérje, az végre megvalósulni látszott. Senki nem hitte el, utólag is egy magyarázattal tudok szolgálni: isteni kegyelem. Igen, nem­csak a terápiás programnak köszönhetem szabadulásomat, hanem Istennek is. Kilenc hónapig voltam távol mindentől, mindenkitől. Mintha nem is létezett volna az alkohol soha az életemben. Cso­dálatos felfedezés volt számomra, ami teljes nyugalommal, reménnyel, bizalommal, hittel töltött el. Először életemben tudtam őszintén szembenézni önmagammal és az emberekkel. Felemelő érzés volt számomra. Végre szabad voltam. ”

a folytatás itt  -www.3szek.ro/load/cikk/55369/gyogyulas_a_karos_szenvedelybol_2

                           -www.3szek.ro/load/cikk/55778/gyogyulas_a_karos_szenvedelybol_3

                           -www.3szek.ro/load/cikk/55872/gyogyulas_a_karos_szenvedelybol_4

                           -www.3szek.ro/load/cikk/56371/gyogyulas_a_karos_szenvedelybol_5

                           -www.3szek.ro/load/cikk/56590/gyogyulas_a_karos_szenvedelybol_6

                           -www.3szek.ro/load/cikk/57013/gyogyulas_a_karos_szenvedelybol_7

                           -www.3szek.ro/load/cikk/57222/gyogyulas_a_karos_szenvedelybol_8

                           -www.3szek.ro/load/cikk/57659/gyogyulas_a_karos_szenvedelybol_9

                           -www.3szek.ro/load/cikk/57862/gyogyulas_a_karos_szenvedelybol_10

         -www.3szek.ro/load/cikk/76454/karacsonyi_vagy_szabadulas_a_fuggosegektol..11

 

 

Fókuszban a függőségek  
 
 
 
Szerzõ: Hírmondó   |  A cikk megjelenésének dátuma: 24/10/2012
 
 
 

Van igény a leszokásra

A szerencsejáték-függőket is kezelik 

 Szerzõ: Hírmondó   |  A cikk megjelenésének dátuma: 

www.hirmondo.ro/web/index.php/aktualis/35481-Van-igny-leszoksra.html

 

 

    

 Szenvedélybetegek Háromszéken

 

                  „Első lépés a gyógyulás felé a felismerés”

Írta: Tinca Teddy 2011. szeptember 28. szerda, 

Az elkövetkező időszakban Sepsiszentgyörgyön számos szenvedélybetegséggel kapcsolatos rendezvényt szerveznek, ugyanakkor Erdély-szinten először szerveznek a megyeszékhelyen függőségben szenvedő betegek hozzátartozói számára is országos találkozót – tudtuk meg a megyeszékhelyi Jó Pásztor Támogatócsoport két vezetőjétől, a 40 éves Kozma Ferenc mentős-asszisztenstől, illetve a 49 éves Kerestély Péter tanár-orvostól.

  Kozma Ferenc elmondta, hogy a megyeszékhelyi támogatócsoport a Bonus Pastor Alapítvány segítségével és a Szemerjai Református Egyházkerület, nevezetesen Incze Zsolt református lelkipásztor támogatásával 2009. október 19-én alakult meg. Ide nemcsak alkoholproblémával küszködő szenvedélybetegek, hanem játék-, kábítószer-, számítógép-, vásárlási-, illetve nikotinfüggőségben szenvedő személyek is ellátogattak.Két évesek leszünk, ezt az eseményt ünnepeljük meg hamarosan. Ezúton is felkérünk minden régi tagot, illetve olyan személyt, aki úgy érzi függőséggel küszköd, hogy látogasson el rendezvényünkre – hívta fel a lehetőségre a figyelmet Kozma, aki jómaga is alkoholproblémával küszködött, ám a Bonus Pastor segítségével legyőzte .

– Jelen pillanatban közel 20 állandó tagot számol csoportunk és heti rendszerességgel érkeznek új emberek (minimum egy személy), aki valamiféle függőségben szenved – egészítette ki Kerestély, aki alkoholista volt közel 20 évig, ám 3 éve nem fogyaszt egyáltalán szeszes italt.

– A súlyosabb eseteket a Magyarózdi, Bonus Pastor Alapítvány által működtetett rehabilitációs otthonba, akár egy rövid, 12 napos terápiára tanácsoljuk. Amúgy a csoportban csakis szenvedélybetegeket, illetve hozzátartozóikat fogadjuk, egymás problémáját tematikusan beszéljük meg. A találkozások alatt a legfontosabb az őszinteség, a bizalmasság – részletezték a csoportvezetők, akik szerint a háromszékiek nehezen nyílnak meg, hiszen egy szenvedélybeteg pontosan azért „süllyed mélyre”, mivel nem tud beszélni problémájáról. Ezen segítene a csoport, ahol mindenki őszintén számol be gondjairól.

Az elkövetkező időszakban, szeptember 30 – október 2 között Sepsiszentgyörgyön (Írisz-ház, Gyöngyvirág utca 5. szám) kerül megrendezésre a Krisztusért és Egyházáért (CE) Szövetség XX. Országos Konferenciája – a Református Mentő Misszió és a Bonus Pastor Alapítvány Országos Találkozója (utógondozói program), ahová szeretettel várnak minden érdeklődőt.

Ezután, október közepén a megyeszékhelyi támogatócsoport kétéves születésnapját üli a szemerjai református egyházkerület könyvtárába, illetve novemberben, először Erdélyben, pontosabban Sepsiszentgyörgyön kerül megrendezésre a szenvedélybetegek hozzátartozói számára szervezett országos találkozó.<

 
 

 

Képgaléria


Facebook

Mai ige


Levelezőlista