Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A társfüggőség

                                         A társfüggőség 5 jele

 

        A társfüggőség, bizonyos emberekhez való túlzott kötődést jelent. A társfüggő ember érzéseit, akaratát és késztetéseit egy másik ember és közös viszonyuk határozza meg

     Munka-, alkohol-, cigi-, drogfüggőség. Ezek a problémák, sajnos nem új keletű dolgok. Napjainkban azonban újabb probléma, újabb fogalom jelent meg akodepencia. Pszichológusok szerint a társfüggőnek kell a tudat, hogy szükség van rá, hogy nélküle a másik elveszne.

Rengeteg formában jelentkezhet, de a lényege ugyanaz: bizonyos emberekhez, vagy emberhez - valakihez - való túlzott kötődés. Gyakori, hogy a párok egyik tagja jobban, erősebben kötődik, mint a másik. Beteges társfüggőségről, dependenciáról viszont csak akkor beszélünk, ha a függőség nem kölcsönös és mértéke nagyon erős.

Itt van 5 kérdés, ha minden kérdésre igen a válaszod, akkor te is társfüggő vagy!

1. Csak azért nem szakítasz, hogy ne legyél egyedül? Ergo félsz az egyedülléttől? Hogy mit fogsz csinálni, ha nincs melletted a párod?

2. Félelmeid irányítanak?

3. Üresnek és magányosnak érzed magad?

4. Állandóan aggodalmaskodsz és bűntudatod van?

5. Nem érzed magad szerethetőnek?

Ha ötből, öt pipa akkor bizony te társfüggő vagy!

Társfüggőség okai! Mint sok egyéb lelki probléma esetében, itt is a korai kapcsolatokban, a gyerekkorban kell keresnünk a hajlamosító tényezőket. Két ellentétes élmény vezethet ide: az egyik, ha a szülő fojtogató szeretete, uralkodása, a magához láncolás a jellemző a gyerek életében, akkor nagy eséllyel nem lesz önálló, érett személyiség, és mindig szüksége lesz egy ilyen függőségi viszonyra. A másik eset a szeretethiányos gyermekkor. Aki szeretethiányban nő fel, mindig kielégíthetetlen szeretetéhséggel fog küzdeni, és kapaszkodnia kell valakibe.

 

                                  A társfüggőség

 

     A társfüggő személy másoktól teszi függővé önértékelését, véleményét, hangulatát vagy tetteit, élete nehézségei miatt másokat okol, ahelyett, hogy felvállalná a felelősséget. Nem érzékeli a határt önmaga és mások között, könnyen befolyásolható, ugyanakkor akaratos és manipulatív, kapcsolataiból hiányzik a kölcsönös szabadság és az önállóság. A társfüggőség következménye és lételeme az emberi játszmák útján történő manipuláció. A társfüggőséghez két ember kell, egy társfüggő kapcsolat kialakulásáért mindkét fél felelős.A társfüggős viselkedés megakadályozza az egészséges, szabad, egyenrangú és bensőséges emberi kapcsolatok kialakítását. A Weinhold házaspár kutatásai szerint az amerikai társadalom 98%-a társfüggőségben szenved

 

A társfüggőség oka

 

    A társfüggőség egy gyermekkori trauma következménye: A gyermek élete kezdetén függ a szüleitől, különösen édesanyjától, hiszen számára az anyával való kapcsolat megszakadása a halált jelentené. Éppen ezért, ebben a függő viszonyban teljes biztonságban kell érezze magát. Ha a gyermek (különösen élete első hat hónapjában) ezt nem kapja meg, folyamatosan keresni fogja, így felnőttként is a biztonságot nyújtó társat keresi majd kapcsolataiban, tehát társfüggővé válik.Ennek oka az, hogy körülbelül hat hónapos kortól három éves korig a gyermeknek valamelyest el kell szakadnia az anyától és bizonyos mértékű önállóságra kell szert tennie. Azonban ha az elszakadás előtt nem volt lehetősége megélni a biztonságos kötődést, az elszakadás nem történhet meg megfelelő mértékben, mert a gyermek még mindig biztonságos kötődésre vágyik. Ez a vágy folyamatosan akadályozza a gyermeket a felnövés, a felnőtté válás folyamatában, hiszen olyan életszakaszokban is függő kapcsolatok kialakítását eredményezi, amelyekben épp az önállóság kialakítása, sőt, akár kiharcolása volna a feladat. A társfüggő személy tehát azt várja a másik embertől, amit gyermekként szüleitől nem kapott meg, projektálja (kivetíti) rá saját szülőképét. A személybe, akivel függőségi kapcsolatba kerül, a társfüggő ember tudattalanul azt a szülőt látja bele, akihez a megfelelő életszakaszokban nem tudott helyesen kötődni, és akiről így nem tudott egészségesen leválni.A kisgyermekkorban történő leválás (szeparáció) beteljesítésére ismét lehetőség van a 12. és 16. év környékén (a fejlődési újraélés időszaka), ám ha ekkor sem történik meg, a kialakuló társfüggőség felnőttkorban mind kapcsolatainkra, mind életvitelünkre, mind önmagunkhoz való viszonyunkra destruktívan hat.A társfüggőség oka tehát a feldolgozatlan kora gyermekkori fejlődési trauma.

 

 A társfüggőség tünetei

 

A társfüggő ember nem akarja felvállalni a teljes felelősséget véleményéért, érzéseiért, tetteiért, életéért, hanem inkább másoktól teszi függővé ezeket. (Ha ez nem sikerül – ha a másik fél nem partner a társfüggő játszmában – akkor is úgy viselkedik, mintha boldogulása tőle függne és sértettnek, csalódottnak, becsapottnak érzi magát, mert a másik fél nem úgy viselkedik, ahogyan szerinte kellene.) Másként megfogalmazva: Az ember kívülre helyezi a kontrollpontot, nem önmaga, hanem mások, és a körülmények által határozza meg magát.Mivel másra akarja áttolni a felelősséget, fontos számára, hogy a kapcsolat megmaradjon. Ebből megfelelési kényszer ered. Ugyanakkor, mivel másokat tart felelősnek saját dolgaiért, elvárja, hogy mások is megfeleljenek neki. A megfelelési kényszer miatt a társfüggő személy könnyen befolyásolható, manipulálható lehet, a másokkal szemben támasztott elvárásai miatt pedig követelőző és manipulatív. A két véglet hullámokban válthatja egymást, de mindegyik a társfüggőség jele.Mivel másoktól függ, úgy érzi nem tud kapcsolatai nélkül létezni, ezért mindent megtesz azért, hogy kapcsolatai fennmaradjanak (pl. olyan kapcsolatból sem lép ki, ami egyértelműen romboló). A társfüggő személy tehát igyekszik érzelmeit elfojtani, véleményét a többiekéhez igazítani, és a mások elvárásainak megfelelően viselkedni és cselekedni. Ezzel próbálja biztosítani azt, hogy társai ne lépjenek ki a kapcsolatból. A megfelelési kényszer miatt azt sem fejezi ki nyíltan, hogy mire van szüksége. Ugyanakkor azt is igyekszik elérni, hogy a kapcsolat beteljesítse elvárásait, ennek érdekében kezd manipulációba és játszmákba.A társfüggő személyt tehát négy szál kötözi ahhoz a személyhez, akitől függ:

§  Felelősség hárítása – Önbizalomhiány – Nem hiszi, hogy képes megoldani problémáit, ezért nem vállalja fel élete felelősségét.

§  Aktivitás hiánya – Elvárás – Másoktól várja problémái megoldását, ezért saját életében passzív.

§  Autonómia hiánya – Megfelelési kényszer – Meg akar felelni azoknak, akiktől problémái megoldását reméli, hogy számíthasson rájuk. Ebben az igyekezetében feladja azt a képességét, hogy önálló lényként önmaga határozza meg magát.

§  Őszinteség hiánya – Manipuláció – Mivel meg akar felelni, nem fejezi ki nyíltan igényeit. Ezért manipulál, játszmázik, célozgat, ráutaló viselkedéssel próbálja rávezetni társát arra, hogy mit vár el.

 

Tünetek

 

§  Ha valaki nem tudja elkülöníteni saját gondolatait és érzéseit másokétól, más embereken és az ő problémáikon gondolkodik, felelősnek érzi magát értük.

§  Ha az embernek mások figyelmére, jóváhagyására van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát.

§  Ha az ember más problémái miatt is idegeskedik, aggodalmaskodik, felelősnek érzi magát.

§  Ha az ember mindig igyekszik mások kedvében járni. (megfelelési kényszer)

§  Ha az ember nem tudja, hogy mit akar, nem képes felismerni, hogy mire volna szüksége.

§  Ha másokra támaszkodik, saját igényeinek meghatározásában és kielégítésében, úgy hiszi mások jobban tudják, hogy mire van szüksége.

§  Összeomlik vagy kiborul, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy várta.

§  Minden energiáját másokra és az ő boldogulásukra fordítja.

§  Bizonyítani próbálja, hogy méltó arra, hogy szeressék.

§  Nem hiszi el, hogy képes gondoskodni önmagáról. (Aki ezt nem hiszi el, rendszerint így is él, tehát úgy tűnhet, hogy valóban nem volna képes rá.)

§  Mindenkiben megbízik.

§  Idealizál másokat, és csalódott, ha nem elvárásainak megfelelően viselkednek.

§  Nyafog, durcáskodik, sír, fenyegetőzik, veszekedik, ordít, könyörög, hízeleg, manipulál, elnyomja vagy megvesztegeti a másikat, hogy megkapja, amit akar.

§  Jelentéktelennek és bármire méltatlannak érzi magát.

§  Önmagát vádolja olyan dolgokért, amikért nem is felelős.

§  Nem tartja magát „elég” jónak.

§  Fél a visszautasítástól.

§  Gyakran kerül áldozatszerepbe.

§  Fél hibázni.

§  Arra vágyik, hogy mások „jobban szeressék”.

§  Nem fejezi ki nyíltan az igényeit mások felé, inkább játszmázik, vagy szavakkal, tettekkel célozgat, utalgat.

§  Nem meri nyíltan kifejezni igazi érzéseit, attól félve, hogy akkor mások nem fogadják el.

§  Hagyja, hogy mások megbántsák és nem is próbálja megvédeni magát.

§  Nem bízik önmagában és döntéseiben.

§  Nehezére esik egyedül lenni.

§  Társaságba, tévénézésbe, számítógépezésbe, olvasásba, zenehallgatásba, alkoholba, szexbe, drogokba, munkába, evésbe, vagy bármilyen más tevékenységbe menekül, mert nem tudja egyedül, „önmagával” jól érezni magát.

§  Úgy tesz, mintha nem történnének vele rossz dolgok, még akkor is, amikor éppen történnek.

§  Úgy tesz, mintha nem volna szüksége senkire és senkitől semmire.

§  A világot és az embereket vagy tökéletesnek vagy pocséknak látja.

§  Hazudik, hogy megvédje és fedezze azokat, akiket szeret.

§  Nehezére esik örülni és spontánnak lenni.

§  Általában nyugtalan, de nem tudja, miért.

§  Aggódik, hogy megszakadnak a kapcsolatai.

§  Úgy érzi, hogy kapcsolatai fogságban tartják.

§  Úgy érzi, hogy mások vagy mások érzései irányítják.

§  Fél a saját haragjától.

§  Úgy érzi, tehetetlen, erőtlen ahhoz, hogy változtasson önmagán vagy életén.

§  Úgy érzi, hogy valaki másnak kellene megváltoznia ahhoz, hogy jobban legyen.

§  Gondolkodásmódjára a végletesség jellemző (fekete-fehér gondolkodás).

 

Cikkek

A társfügőség

2011.12.10

 
 

 

Képgaléria


Facebook

Mai ige


Levelezőlista