Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hir archivum

12219340_971522919536938_8826755765000336783_n.jpg

 

Figyelem új !

     http://bonuspastor.ro/event/rovid-terapias-program/

 

 

hozzatartozoi-konferenci---plakat-01.jpg

 

2017. szeptember 15-17 között került sor Sepsiszentgyörgyön a Bonus Pastor Alapítvány által szervezett első, országos méretű Hozzátartozói Konferenciára, melynek fő témája a Társkapcsolat és szenvedélybetegség volt. A programok péntek du. 4 órától vasárnap déli 12 óráig tartottak, melyeken az ország több tájáról jelenlévők értékes előadásoknak lehettek részesei, lelki felépülést elősegítő áhitatokon imádkozhattak, hálát adhattak Istennek, a csoporttevékenységeken pedig megfogalmazhatták félelmeiket, aggodalmaikat, reménységüket vagy megoszthatták tapasztalataikat, társaik sikeres felépülésének történetét.

Társfüggőként és szenvedélybeteg hozzátartozójaként vettem részt a tartalmas és tanulságos rendezvényen, melynek ha mottot kellene választanom, Karithy Frigyes verséből idéznék: „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”. Hisz ilyen jellegű konferencián lehet gátlások nélkül, előítéletektől mentesen kitárni a bennünk ragadtakat, amit máshol, másoknak, talán sokszor még önmagunknak is nehezen merünk bevallani, elmondani.

A konferenciára magam miatt mentem el. Ezt azért tartom szükségesnek kihangsúlyozni, mert kb. 3 éve, amikor a Sepsiszemerjai Támogató Csoportba kezdtünk járni, a férjem miatt mentem, akiért évek hosszú során át mindent hajlandó voltam megtenni. Végig társa és cinkosa voltam a függőségi játszmáinak, persze szinte eredménytelenül, ha nem számítjuk a hosszabb-rövidebb ideig tartó, gyógyulásnak hitt időszakokat. A csoportlátogatások elején többször fel is tettem magamnak a kérdést: '' Mit keresek én itt? Nem én vagyok a függő, a beteg alkoholista! Ennyire lesüllyedtem, hogy ilyen helyekre kell járnom?!''

Aztán lassan-lassan megvilágosodott valami bennem, felébredtem. Igen, a csoportban a helyem, de nem a férjem miatt, hanem az én felépülésem érdekében (akkor már testi-lelki betegségek nehéz terheit cipeltem a hátamon, amelyekkel nem volt időm foglalkozni, mert férjem úgymond megmentésére pazaroltam minden időm és energiám).

A konferencián a szakemberek előadásain hallottak ráerősítettek arra, hogy elsődleges dolga egy függő hozzátartozójának a maga házatáján rendet rakni, változni, és a szó jó értelmében '' élni hagyni'' a társát úgy ahogy az akarja, anélkül, hogy piócaként rátelepednénk minden percére, amit otthon tölt. Mert sajnos az ''osztályfőnöki órákkal'', lelkizésekkel, be nem tartott fenyegetésekkel nem érünk célba, sőt még jobban rontunk néha a helyzeten...ezen módszerek használata nagyon ingoványos talajra visz mindenkit (saját és megosztott tapasztalatok szerint). Kegyetlen igazság, de amíg a függő nem határozza el, hogy megküzd függőségével, addíg a körülötte lévők nem sokat tehetnek érte. Viszont magukért annál többet: kiléphetnek az áldozati szerepből, melyet  a sok panaszkodással magukra öltenek akarva-akaratlanul, befejezhetik az önvádaskodást a kellemetlen helyzet kialakulásáért stb. És, ami a bűvös körből való kilépőt jelentheti: a SEGITSÉGKÉRÉS a megfelelő helyen!

A két nap meggyőzött újra arról, hogy az egyik, és talán a legelső lépés (felismerve, hogy társunk függő!) az, hogy Mi magunk merjünk rálépni a változás, változtatás útjára. A másik legfontosabb pedig, hogy Isten segítségét is kérjük, hittel imádkozzunk magunkért és társunkért, mert az Ő áldásos jelenléte elengedhetetlen a függőség legyőzéséhez vezető úton, meg a mi gyógyulásunk folyamatában.

Köszönet Kozma Ferenc ötletgazda és szervezőnek, feleségének Bagoly Emese szervezőnek, a tiszteletes uraknak, jelenlévő szakembereknek. Feltöltődtünk, megerősödtünk, bebizonyosodott újra és újra, hogy jó helyen vagyunk, jó helyen keressük a segítséget, jó úton járunk. Imákkal, reményekkel felvértezve zártuk a programsorozatot.

Istennek hála és köszönet, hogy észrevettük felénk nyújtott segítő kezét ez alkalommal is, és imádkozunk, hogy sorstársaink, akik még tehetetlenül állnak hasonló problémájukkal szemben, merjenek kilépni a bűvös körből. Az egyhelyben topogás helyett legyen erejük megtenni az első lépést a vátozás felé. Mert mindig van remény a függőségtől való megszabadulásra, legyen az bármilyen jellegű is. http://www.3szek.ro/load/cikk/106551/segiteni_a_hozzatartozoknak

 

 

 

2017.03. 06-17 között Mezőpaniton rendezték meg az újabb két hetes programot szenvedélybetegek és hozzátartozóik számára.

Rendezvény témája: címe:Bizalom ismételten”. A függőség meghatározása, kialakulása, folyamata. A változás szintjei: felismerés, megoldáskeresés, felelősségvállalás, motiváció, absztinencia, visszaesés-megelőzés (figyelmeztető jelek, segítségkérési lehetőségek). Függőség és család, kódependencia.

Bibliából: tíz parancsolat és a kánaáni asszony története.

 

Általános beszámoló a rendezvényről:

Nagyon sokoldalú, komplex megközelítés (hitbeli és lélektani szempontok alapján), elkötelezett szakemberekkel. A napok jól szervezettek voltak, reggeltől estig programokkal. Perszonalizált és témához illő áhítatok, interaktív előadások voltak.

Néhány szó a résztvevőkről: 9 alkoholfüggő (ebből egy személy depressziós), 1 drogfüggő, 1 játékfüggő és 3 társfüggő volt jelen. 5 nő és 9 férfi. A résztvevők gazdagon meríthettek az eléjük tárt témákból, és nagy érdeklődéssel hallgatták a személyes bizonyságtételeket. A csoportokban és a délutáni szemináriumokon volt lehetőségük arra, hogy felmérjék, ők pontosan hol tartanak. A mentori beszélgetések alkalmával pedig egyénre szabottan tudtunk a személyekkel és problémáikkal foglalkozni.

A hangulat szerintem jó volt, a résztvevők együtt tudtak működni a programokon, a szolgálatban, és jól érezték magukat egymás társaságában. Az utolsó héten egyre többször hangzott el a bűvös mondat: „Nem akarok hazamenni. Maradjunk még két hetet!”.

Sok visszajelzést kaptunk arra, hogy az emberek a programra jövet nem erre a fogadtatásra számítottak. Meglepődtek és többször sírva köszönték meg a sok szeretetet, közvetlenséget, egymás tiszteletét. Sokat adott nekik az, hogy értékes emberekként lehettek jelen közöttünk. Bár a terápia előtti időszakot kudarcként élték meg, a programon mégis megélhették a saját nagyszerűségüket, a már régen elfelejtett pozitív tulajdonságaikat, örömeiket.  Az első csoporton volt olyan személy, aki nem tudott magáról semmi pozitívat sem mondani, a program végére belejött.

Csodálatos élmény volt az állatkerti kirándulás. Az egyik srác még soha nem volt állatkertben, a tigrisek ketrecénél legalább fél órát örömködött (a tigris a kedvenc állata). A legizgalmasabb pillanat az volt, amikor három tigris odajött hozzá egész közel, és az egyik elkezdte őt utánozni – ha a srác emelte a jobb kezét, a tigris emelte a bal lábát, aztán bal kéz-jobb láb, végül a fejüket rázták. Ez néhány másodperc volt, de hiszem, hogy a fiú számára feledhetetlen.

Igazi csapatépítő volt a lufibajnokság, ahol megtanultunk még jobban egymásra figyelni. Nagy nevetések voltak.

Finom ételeket ettünk, evésben nem volt absztinencia.

 

Utolsó kiscsoportos beszélgetés alkalmával feltettem azt a kérdést, hogy neked mi volt jó ezen a rövidterápiás programon, mit üzennél azoknak, akik ezután döntik el, hogy részt vennének.

Azt ígértük, hogy név és fénykép nélkül fogjuk szórni a hozzászólásaikat.

Anti: “ Megnyílt a szívem, és látom azt benne, hogy egy másik utat is tudok kezdeni, jobbat, mint amilyen volt. Felcserélem a bort a teával.”

“Az is meghatott, amit a lottóról mondtatok. Én kell tegyek valamit, egy lépést, hogy nyerjek. Az úgy volt, hogy egy szegény ember mindig imádkozott az Istenhez: “Istenem, Istenem, segíts, hogy nyerjem meg a lottót!” Aztán megint, meg megint. Az Isten megsajnálta, és egyszer leszólott a földre: “Te jóember, én téged megsegítelek, de még vegyél te is egy lottójegyet!” Szóval én is lépéseket kell tegyek azért, hogy legyen jó.”

“Nekem a példák voltak jók, az élő, konkrét példák, az istentiszteletben is, meg a párok, akik elmesélték, hogy velük hogy is történt. Meg az, hogy kevés szóval, nagyon konkrétan elmondtátok nekünk a diagnosztikát, hogy miben vagyunk. Nekem ez nagyon érthető volt.”

“Én úgy érzem, hogy nekem még segítségre lesz szükségem. Meg kell találjam azt, hogy ki fog segíteni rajtam. A Jóistenen kívül. A Jóistenen kívül úgy érzem, hogy más is fog kelleni, hogy segítsen rajtam. Még kell beszélgessek másokkal. Tudom, hogy én kell az első lépéseket megtegyem. Egy csoportot kell kapjak. Mindig azt gondoltam, hogy én vagyok a fekete bárány, én vagyok a rossz. Most már nem gondolom azt. Hogy kaptam a telefont a gyárból, a munkahelyről… csak szeretnek engem az emberek.”

“Én azt tudom mondani, hogy a kezdeti félelmeimhez képest nagyon kellemesen csalódtam. Amikor elindultam ide, féltem, hogy milyen lesz… Abszolút mást képzeltem el, nem egy ilyen környezetet, nem egy ilyen társaságot, nem egy ilyen segítő személyzetet, mint amilyenek ti vagytok. Sok jót kaptam, és úgy érzem, hogy ez elég lesz, hogy el tudjak indulni, hogy felépítsem magamat ebből a történetből. Hogy augusztusban ott legyek az utógondozáson. Ez egy nagyon fontos cél! Én köszönöm nektek és az Alapítványnak, meg akik fenntartják ezt az egészet, és remélem, hogy még nagyon sok emberen tudtok segíteni, mert ez nagyon fontos. Nagyon sok embernek van szüksége segítségre.”

Bándi: Ezt nem mondtam az előző körben, de remélem, hogy ti is részei lesztek a segítségnek. Ha valaki eljut majd oda és megérik benne, hogy segíteni akar, mi mindig nyitottak vagyunk erre és bármilyen segítséget elfogadunk. Mercédesz, te először vagy itt, és az elején azt kérdezted, hogy mit tudsz te itt tenni. Az, hogy itt vagy, beszélgetsz, adod saját magadat, a történetedet, vagy csak az, hogy megteríted az asztalt, minden nagyon fontos, minden apró részlet. Ha ti jösztök segíteni, akik benne voltatok, akár egy látogatás erejéig is, az nagy biztatás nekünk is, de legfőképpen a résztvevőknek.

“Jó hallani, hogy ha az ember megbotlik újra, akkor nem elutasítást kap, hogy magadnak köszönheted, hanem van esély arra, hogy visszajöjjünk és újra megpróbáljuk. Jó dolog, hogy föl van ajánlva ez a lehetőség, hogy megpróbálhatunk újra talpra állni. Maradj talpon!”

Irénke néni: “Én úgy érzem, hogy a Jóisten mutatta meg nekünk ezt az utat, hogy ide eljöjjünk. Én eddig is mindig imádkoztam és szerettem is templomba járni, és a Jóisten most megmutatta ezt az utat. Szeretném, ha továbbra is ezt az utat járnám, és szeretnék augusztusban résztvenni azon az ünnepélyen. Nagyon szeretem az énekeket, nagyon szépek. Van egy ének: “Fogjad, kezem, oly gyenge vagyok, érzem, /Hogy nálad nélkül járni sem tudok…”

Judit: “Az én nevemben, de a többiek nevében is kifejezem az érzéseimet, mert hát itt sok mindent megbeszéltünk közösen. Úgy gondolom, hogy nagyon nagy ajándék, hogy megkaptuk ezt a lehetőséget. Ebben a két hétben nagyon nagy támogatást kaptunk, sok jó elfoglaltságot. Sok erőt adott minden program: amit a lelkipásztorok tartottak, amit ti, a mentorok, a pszichológus vagy a pszichiáter…. Nagyon sok minden ragadt ránk innen-onnan. Meg az a sok jó tanács, hogyan tovább lépni, hogyan feldolgozni. A tanúbizonyságokból erőt merítettünk. Úgy éreztük magunkat, majdnem mint a mennyországban - még haza se akarunk menni.”

“Mikor indultunk ide, azon kattogtam, hogy két hét, hogy fog az eltelni?! Itt ülni mindentől megfosztva, feladva a mindennapi életed ritmusát - telefon, TV, stb. - , s most azt érzem, hogy még két hét símán jöhetne. Hihetetlen, hogy holnap megyünk haza! Biztos bőgni fogok. Anikó (?) minden nap kérdezte, hogy na, bőgtél? Mondom, nem. Szinte fel volt háborodva, hogy miért nem. De ha arra gondolok, hogy holnap el kell menni, elérzékenyülök. Nem mintha rossz lenne hazamenni, csak hát annyira jó volt itt!”

“Én nagyon jól éreztem magamat. Ugyebár én negatívan, mindnet sötéten látva indultam el ezen az úton, s mindennek az ellenkezőjét kaptam meg itt. Most csak azt tudom mondani, hogy akinek nagy szüksége van, az jöjjön el és merje megtenni ezt a lépést, mert van segítség, anélkül, hogy megaláznának, anélkül hogy megvetnének, hogy te ki vagy s mit keresel itt. Itt szeretet, törődés, barátság, kötődés, minden kialakult, és ami jót tudok, azt mind megkaptuk, mind a hittel kapcsolatban, mind a terápiás megbeszéléseken.”

“Szerintem nincs is olyan ember, aki ne szorulna terápiára. Vajon létezik-e ilyen?” 

Új !!!

 

   Játékfüggőségben szenvedőknek külön csoport alakult.

  • TÁMOGATÓCSOPORT. Szenvedélybetegeket és hozzátartozóikat várják minden kedden 18 és 20 óra között Sepsiszentgyörgyön a szemerjai református egyházközség könyvtártermébe. A teljes diszkréció garantált. Játékfüggőségben szenvedőknek külön csoport alakult, várják a gyógyulni vágyókat (fiatalokat is). Érdeklődni, jelentkezni a 0757 489 778-as vagy 0267 351 716-os telefonon lehet.

  •  

  •  

  •           

    A Bonus Pastor Alapítvány rövidtávú terápiás programot szervez szenvedélybetegeknek és felnőtt hozzátartozóiknak 2015. május 4-15. között Szentkatolnán, Kézdivásárhely mellett, Kovászna megyében. Várjuk azok jelentkezését, akik változtatni szeretnének alkohol-, drog-, nikotin-, játék- vagy társfüggőségükkel terhelt életmódjukon.

    Jelentkezési határidő: április 27.

    Tudnivalók a résztvevők számára:

  • A program szenvedélybetegeknek és saját problémájukkal foglalkozni kívánó felnőtt hozzátartozóiknak szól. Súlyos elsődleges (tehát nem alkohol- vagy más függőség talaján előálló) pszichiátriai probléma (depresszió, szkizofrénia, paranoia) kizáró ok lehet. Min. 10, max. 25 résztvevő.
  • Az RTP ideje: 2015. május 4-15.
  • Jelentkezési határidő: április 27.
  • Helye: Szentkatolna, Kovászna megye
  • Érkezés: hétfő, május 4. du. 4-5 között. Eltávozás: péntek, május 15. déli 12 óra
  • Részvételi díj: 600 lej, kifizethető a program helyszínén: egészben, részletekben, vagy utólag törleszthető.
  • A program ideje alatt és az Terápiás Otthonban tilos a szerhasználat és a dohányzás is.
  • Felvételi beszélgetésre lehet jelentkezni a következő telefonszámokon:

    Brassóban: 0744-901657
    Csíkszeredában: 0744-594440
    0741-258196
    Gyergyószentmiklóson: 0731-137191
    Kolozsváron: 0744-237945
    Margittán: 0747-064624
    Marosvásárhelyen: 0740-056691
    0743-039255
    Szatmáron: 0744-539213
    Székelyudvarhelyen: 0751-226906
    Sepsiszentgyörgyön: 0757-489778

    A beszélgetés munkatársunkkal való személyes találkozás keretében történik. Indokolt esetben (nagy távolság) telefonon is lehet.

    Kérünk:

  • érvényes igazolást a családorvostól, hogy a résztvevőnek nincs fertőző betegsége
  • érvényes vérvizsgálat (hepatitis B, C) ill. tüdőszűrés-eredményt
  • ha alkohol- vagy bárminemű függőségével, pszichiátriai vagy neurológiai betegséggel kórházi kezelésben részesült, hozza a zárójelentést (kibocsátó papírt)
  • gyógyszeres kezelés esetén hozza az orvosi előírást és gyógyszereit
  • Hozzon magával:

  • az évszaknak megfelelő ruházatot (ha nincs tiszta/ruhája, megbeszélni, honnan)
  • tisztálkodáshoz szükséges eszközöket és szereket
  • házicipőt/papucsot
  • A részvétel feltételei
  • Saját probléma alapfokú fel- és beismerése, valamint készség (motiváltság) a változásra
  • Mindennemű alkoholfogyasztástól való tartózkodás a tábor ideje alatt.
  • A Drogterápiás Otthon szabályai szerint a résztvevő nem tarthat magánál vágó-szúró szerszámot, alkoholos tartalmú testápoló szereket (pl. borotvaszesz) és gyógyszereket. Minden ilyesmit lead a bejövetelkor, hazamenetelkor pedig visszakapja.
  • Egyéb szertől és tevékenységtől (pl. dohányzástól) való tartózkodás, amivel kapcsolatban a résztvevő segítséget igényelt.
  • Minden programon való részvétel. (Igehirdetések, szenvedélybetegséggel kapcsolatos szemináriumok, orvosi előadás, kiscsoportos beszélgetés, személyes beszélgetés min. 2 alkalommal)
  • Bemenetelkor/Esetenként csomagvizit.
  • Esetenként alkoholteszt (fiola).
  • Öt év…Az első állomás

     

    ’’Mindennek megszabott ideje van…Megvan az ideje a rombolásnak és megvan az ideje az építésnek.Megvan az ideje a kövek szétszórásának  és megvan az ideje a kövek összerakásának.’’ ( Préd 3.)

     

    ’’Mindennek megszabott ideje van’’ Igen,eljött az ideje a visszatekintésnek,a hálaadásnak és egy jobb,reményekkel teli jövő kezdetéhez. Megvolt az ideje a rombolásnak és eljött az ideje az építésnek. Azt hiszem mindenki így indul neki egy új élet kezdetéhez. Így indultunk útra mi is.

    2009.Október 19-én alakult meg megyénkben,a legelső támogató csoport szenvedélybetegek és hozzátartozóik számára, a Sepsiszemerjai Református Egyházközség,és a Bonus Pastor Alapítvány közreműködésével.Egy maroknyi ember fogott össze annak reményében,hogy végre városunkban is létezzen egy olyan hely,ahová bátrabban el lehet menni,segítséget kérni,szembenézni a szenvedély okozta problémákkal,anélkül hogy erről bárki más is tudna.Ez volt mindenki számára az "első lépés"a gyógyulás útján.A "Jó Pásztor"névre hallgató támogató csoport, szenvedélybetegek(alkohol-,kábítószer-,játék-,és egyéb más függőségben szenvedők,illetve hozzátartozóik megsegítésére jött létre. A támogató csoport célja hogy segítséget nyújtson a függőségben szenvedőknek,illetve hozzátartozóiknak, keresztény lelkiséggel,a csoport tagjai személyes részvételével és hozzájárulásával a csoport beszélgetések alkalmával.A hetenkénti találkozók az utógondozás lehetőségét nyújtják azoknak ,akik részt vettek a Bonus Pastor Alapítvány által szervezett terápiás programokon,valamint  a bekapcsolódás lehetőségét azoknak akik segítséget kérve keresik fel csoportunkat.A teljes  személyes diszkrécíó garantáltsága alatt,őszinte ,bensőséges légkörben csoport beszélgetések zajlanak párhuzamosan ,egy szenvedélybeteg, illetve egy hozzátartozói csoportban. Törvényünk a mások iránti szeretet és tolerancia.

    ’’Mindennek megszabott ideje van’’ Megvolt az ideje a kövek szétszórásának,és eljött az ideje a kövek összerakásának

     

    ..." Az embereknek szükségünk van egy  biztonságos helyre,ahol beszélhetnek küzdelmeikről , anélkül,hogy megítélnék őket.És joguk van ahhoz,hogy titoktartást várjanak el.Csak az elfogadás  biztonságos környezetében fognak az emberek megnyílni és megosztani a legmélyebb szükségeiket."

     

    "Milyen hatalom az, amivel a csoport rendelkezik? Mi az a gyógyító erő? Nem tudjuk pontosan,hogy mi lehet. Azt hiszem, egy orvos azt mondaná, hogy pszichoszomatikus gyógymód. A pszichiáter talán így fejezné ki magát: interperszonális viszonyok kedvező hatása. Mások szerint: csoportos pszichoterápia.A vallás szerint Isten"Én azt gondolom, hogy mindhárom összetevője.

     

    Csoportunk weboldalán olvasható az a mottó amely meghatározza hovatartozásunkat:

     

    "Hibáink révén testvérek vagyunk-Mi,szabadult, felépült vagy felépülőben lévő szenvedélybetegek és hozzátartozóik, nem erényeink, hanem inkább hibáink révén vagyunk testvérek, és azáltal,hogy együtt igyekezünk felülkerekedni rajtuk.Az a mód, ahogy egy szenvedélybeteg vagy egy hozzátartozó, képes azonosulni a másikkal, titokzatos, spirituális , majdnem hogy érthetetlen. De megvalósul. Érezzük. Érezzük,hogy tudunk másoknak segíteni, és ők is tudnak nekünk.Másokkal törődni új és izgalmas érzés számunkra:törődni azzal, mit éreznek, mit remélnek, miért imádkoznak, tudni, hogy miért szomorúak, tudni örömükről, ismerni félelmeiket, bánatukat, és érzéseket megosztani azért, hogy valaki más megkönnyebbüljön. Korábban soha nem tudtuk, hogyan kell ezt csinálni, azt sem, hogyan kellene megpróbálni. Nem is törődtünk  vele. A közösség és Isten tanít arra, hogyan törődjünk másokkal."  Vagy ahogy…

     

    ,,Mi magunk is arra vagyunk hivatva,hogy odaadjuk életünket testvéreinkért,így valósítva meg teljes igazságban létünk értelmét és rendeltetését’’ Szent II. János Pál  papa

     

     

    Az eltelt  öt év alatt,hétről-hétre,hónapról-hónapra bővült csoportunk,újabb tagokkal, legfőképpen alkohol problémákkal küzdők.De csoportunkhoz csatlakoztak olyan személyek is,akik játék,drog,nikotin,sex ,vagy egyéb más függősségben szenvedtek.Itt külön említeném a társfüggőket ,akik leginkább a szenvedélybetegek családi kötelékeikből kerültek ki.A csoport egyre bővülő létszáma,és a hozzátartozók igénye követelte meg az addigi közös csoport különválását,két kisebb csoportra:szenvedélybetegek és hozzátartozók külön csoportjára.Ez a lehetőség újabb érintetteket vonzott csoportjainkba.

    Egy felépülőfélben lévő szenvedélybeteg nyilatkozatából a következőket idézzük:

    "Amikor a változás lehetetlennek tűnt,a csoportban lévő szabadult társaim, tapintatos javaslataikkal segítettek.A megosztott tapasztalatok szoros barátságok alapjává váltak.Tudom,hogy ez a közösség készen áll és képes minden egyes,az élet útvesztőiben eltévedt,szenvedélybetegen segíteni.E problémákkal terhelt világban különleges stabilitást nyújt számomra ez a bizonyosság.Megbecsülöm a józanság ajándékát.Felajánlom Istennek hálámat az erőért,amit a közösségtől kapok,amely valóban minden egyes tagjának a javára működik."

    Ennek eredményeképpen az öt év leforgása alatt,többen vállalták be a Bonus Pastor Alapítvány által rendezett terápiás programokat .Néhány számadattal is szolgálhatunk:Közel kétszázan fordultak meg az öt év alatt csoportjainkban.A számadatok aránya évről évre változott,inkább növekvő tendenciát mutatott,ugyanígy a csoportok összetétele is.Hol a hozzátartozók voltak többségben ,hol a szenvedélybetegek.Jelen pillanatban ez a szenvedélybetegek mellett szól. Aktív taglétszámunk úgy 47 körül van,de ez hónapról hónapra változik,hetente körülbelül úgy 25-30 ember gyűl össze a két csoportban. Az alapítvány terápiás programjaira az elmúlt öt év alatt 60 új tagot készítettünk fel és küldtünk el.Ezek közül 19-at hosszú programra,41-et pedig rövid programra.Közülük 21-en,ma is aktív tagjai csoportjainknak.Viszont olyan tagokkal is büszkélkedhetünk akiknek csupán ,a kitartó csoporttevékenysége,elegendő volt a várt változás eléréséhez.Hihetetlen változásoknak és sorsdöntő fordulatoknak voltunk szemtanúi az elmúlt évek során.  Büszkék vagyunk magunkra és egymásra.

    Egy hozzátartozó tollából idézünk:

    Ahogy előrehaladunk a gyógyulás útján, lehetőségünk van mélyebben elsajátítani, amit korábban tanultunk. Lehet, hogy egyszer már megtanultunk elengedni egy bizonyos problémát. De hónapokkal vagy évekkel később, amikor ismét el kellene engednünk, úgy érezhetjük, hogy elfelejtettünk mindent, amit tanultunk. Fontos, hogy az ilyen pillanatokban emlékezzünk arra, hogy bár az érzések ugyanolyanok lehetnek, de mi nem vagyunk már ugyanolyanok.A gyógyulás az, ami számít. A mai napon minden tapasztalat, erő és remény, amit felhalmoztam, itt van velem és befolyásolja a döntésemet. Lehet, hogy nem veszem észre azonnal, de fejlődtem, és minden lépéssel fejlődöm tovább. Lehet, hogy valami olyat tanulok, amit már korábban megtanultam: most mélyebben fogom megismerni. “

    Csoportbeszélgetéseink alatt teljes biztonságban elmondhatjuk érzéseinket, hozzátartozó társainknak, mivel hogy hasonló helyzetben vannak, teljes megértést kapunk tőlük. Mi a szenvedélybetegek társai,  tudjuk,hogy közülünk többen társfüggők vagyunk. Megértsük és elfogadjuk szenvedélybeteg társainkat, gondjainkat, akaratunkat és életünket ,Isten gondviselésére bízzuk."

    Szlogenjeink:”Őszinteség a kulcs”,”Változás nélkül nincs gyógyulás”.”A gyógyulás fájdalommal jár”, ”Felépülés-Egység-Szolgálat”,”Tedd meg az első lépést”,”Engedd el-bízd Istenre”,”Csak a mai nap”, ”Napról napra”,”Fontos vagy,egyszeri megismételhetetlen érték!Ha elvesznél,jóvátehetetlen lenne!Vigyázz magadra és segíts másoknak is a megmaradásban!”És ami a legfontosabb,”Csak az Isten segítségével"

    Csoportbeszélgetéseink… a két meglévő csoportokban, negyedévi meghatározott  programterv szerint zajlanak.Az élmúlt két évben tagjaink számára külön csoportokat is indítottunk.Így alakult meg a gyógyuló párok csoportja is amely keretén belül,párkapcsolati tréning, családterápiás,önismereti és személyiségfejlesztési  programokat szerveztünk helyi, illetve meghívott szakemberek bevonásával.

    A szabadidős programok, mint a kirándulás,sport,filmklub havonta,csoporttábor évente ,halászat és egyéb más tevékenységeink, a hovatartozás és a közös kikapcsolódás igényeit szolgálja.Az egyházi, valamint más ünnepi alkalmak megrendezése a csoport egységét erősítik egyre jobban.Az öt év alatt,nagyon sok turisztikai kirándulást szerveztünk,nemcsak a megyénkben,hanem a környező megyékben is.

    A Bonus Pastor Alapítvány által felkínált utógondozói programokon való részvételünk a felépülésünket szolgálja:országos találkozók, utógondozói táborok, csoportok közi regionális találkozók,öregfiú,illetve önismereti csoportokba várják az érdeklődőket.

    Prevenciós tevékenységeink közül a civil szervezetekkel való közös fellépést, kapcsolattartást említhetjük.Meghívásra eleget tettünk egyházi gyülekezeteknek is ahol szolgálatunkkal segítettünk és bátorítottunk másokat. 

    A médiával való jó együttműködésünknek köszönhetően, időközönként, beszámolunk tevékenységeinkről, valamint hétről hétre hirdetjük csoporttalálkozóinkat.A  Mária rádióban is hallatjuk időközönként magunkat.

    Célkitűzéseink közé tartozik,csoportvezetők képzése,akiknek személye, a csoportok tagjai közül,kerülnek ki.Szakképzések irányába bátorítjuk tagjainkat,akik majd remélhetőleg támogató közösségünk oszlopos tagjai lesznek.

     

    Csoportunk  alapja a HIT vallják közülünk többen: "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." (Zsid 11,1)

  •  

     

     

     

                              tamogatocsoport.jpg

 

 

 

       

  •       Kedves barátaim,lelkészek és csoporttársak,

  •        szenvedélybetegek ,hozzátartózók és mások

          Közeleg az év vége, így egy pár gondolattal köszönök most el mindenkitől.Ebben az évben is sok csoporttárs és  házaspár életébe volt módom belelátni. Nagyon mélyen és alaposan. Igazán sokat tanulhattam szenvedélybetegektől és hozzátartozóktól,férjektől és feleségektől. És hogy mi volt számomra az év tanulsága 2013-ban? Rájöttem hogy mindannyian ugyanazt szeretnénk. Nagyon sokunkban ott van mélyen az a késztetés, hogy szeretnénk jó emberek lenni. Mint gyerekkorunkban: jó kisfiúk és jó kislányok.Szeretnénk hinni,hogy elérkezett a változás ideje,a tenni akarás vágya,vagy akár túl vagyunk életünk egy nehéz időszakán.Szeretnénk hinni egy szebb jövőben,hogy a következő esztendő könnyebb lesz,mint az elmúlt.Szeretnénk hinni álmainkban,terveinkben és azoknak megvalósulásában. Szeretnénk hinni egymásnak, szeretteinknek,párunknak,barátainkank.Szeretnénk hinni Isten megbocsájtó kegyelmében, amely elhozhatja számunkra is a megbocsájtás képességét. Szeretnénk hinni a józanságban,a gyógyúlásban,a felépülésben. Szeretnénk hinni Istenben. Mindezt megkaphatjuk ? Én azt mondom,igen,hogy semmi sem lehetetlen,főleg ha Istenbe való hitben járunk.
  •         1.Jó embernek lenni.Olyan jó ember lenne ha,nem inna ,nem játszodna,netán nem drogozna.Tudjuk,tudom már én is.Hozzátartozók,családtagok,barátok,jó hiszemű,segítőkész  emberek szokták mondani. És ebből indulunk ki,általában.Jó ezt hallani,hogy jó emberrel van dolgunk,még ha egy szenvedélynek a rabja is. Az elmúlt esztendőben is volt alkalmam, elbeszélgetni régi, valamint új csoporttagokkal is.Szerencsés embernek tartom magam,mert annyi emberi értékkel találkozhatok,hogy egyszer- egyszer teljesen lenyügöző.Támogató esperesünk Incze Zsolt szavaival élve,kimondhatom én is útánna,hogy sokat tanulok tőletek.Hálás vagyok a sorsnak,minden egyes emberért,minden egyes beszélgetésért. Én azt gondolom,hogy minden egyes beszélgetés,akár legyen egyéni,akár legyen csoportos,mindig célhoz ér. Egyéni beszélgetéseim alkalmával tapasztalom az őszinteséget,valamivel kihangsúlyozottabban,mint a kiscsoportban. Annyira jó hallani,még akkor is ha az igazság néha fáj.De tudjuk,hogy csak így léphetünk tovább.Lépésről lépésre,élve a kis lépések művészetével. Köszönöm egyénileg is,az őszinteséget ,a bizalmat,a türelmet,a megértést,a szeretetet,amellyel nap mint nap, hétről-hétre megajándékoztok.Én egy fohásszal ajándékozlak meg benneteket,amely igy hangzik.Fohász:A.S.Exupery

            Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. 
    Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és 
    tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! 
    Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! 

    Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek! Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!

           Ezt kivánom mindannyiatok részére,barátaim,ha megengeditek hogy igy szólitsalak benneteket. Mert azért vannak a jó barátok...Azt hallottam valahól, hogy a szerelmek jönnek-mennek, de a barátok maradnak. Az elmúlt 365 napban ez a kijelentés többször is igaznak bizonyult.Mikor valami bántott minket, mikor nem igazán tudtuk megmagyarázni, hogy mi bajunk csak épp nem voltunk jól, mikor az éjszaka közepén döbbentünk rá, hogy értelmetlennek tűnik az életünk, mikor valakivel muszáj volt megosztani, hogy mennyire megbántottak minket, mikor nem kellett kérni, nem kellett mesélni csak ott lenni, mikor hagyományokat teremtettünk,mikor kellett egy szabad ágy éjszakára, mikor hangosak voltunk, mikor ünnepeltünk, mikor támogattunk, mikor játszottunk, mikor kirándultunk,mikor koncertre,szorakozni,tanulni mentünk,  mikor fel kellett tennünk a legfurcsább kérdéseket, mikor  filmet néztünk,  mikor el kellett mesélni valamit amit senki másnak nem lehetett, mikor beceneveket találtunk ki, mikor kiöltöztünk,mikor rekordokat döntöttünk,mikor elismerést és tiszteletet váltottunk mi másokból, mikor tanultunk valami újat, mikor igazán kellett,  mikor egy ölelésre volt szükségünk,  mikor igazán fontos volt, mindig ott voltunk egymásnak.Köszönöm nektek!...Videó-Mert azért vannak a jó barátok-Máthé Péter:www.youtube.com/watch

           2.Jó embernek lenni.És ez olyannyira bennünk van, hogy amikor a házasságunkban nem érezhetjük magunkat jó embernek, akkor kezd elegünk lenni a házasságunkból.Az én feleségem egy csodálatos nő, de a legjobban azt szeretem benne, hogy jó embernek érezhetem magam mellette. Nagyon gyakran kapok tőle olyan visszajelzést, hogy jó férje vagyok. Hogy elégedett az életével, amit velem élhet. Örül nekem, amikor hazaérkezem a munkából. Hálás nekem a közös élményekért, a szeretetemért, az erőfeszítéseimért. Napról napra abban erősít meg, hogy jó ember vagyok. És erre mindannyian vágyunk!
          Idén arra lettem figyelmes, hogy szakmai módszerek alkalmazása helyett néha elég volt csak egyszerűen abban támogatni a házaspárt, hogy vegyenek vissza a vádaskodásból, és figyeljenek arra, hogy mi jó a másikban, miért lehetnek hálásak egymásnak. Csodák történnek, amikor valakik ismét odafigyelnek arra, hogy elkezdjék szeretni és becsülni a másikat, mint ahogy azt egy jó ember megérdemli! De miért is érezzük magunkat olykor rossz embernek?
          Ennek két fő oka van:
    1) Azt már látjuk, hogy részben a társunkon is múlik a dolog: ha nem kapunk tőle rendszeresen olyan visszajelzéseket, amelyekből jó, értékes embernek érezhetjük magunkat, előbb utóbb kiégünk. Fontos, hogy a társunk örülni tudjon nekünk. (Ezért persze meg is kell dolgozni a szeretetünkkel!)
    2) Azonban nagyon sok múlik rajtunk is. Kevesen tudják, hogy ha szóval, cselekedettel vagy mulasztással olyat teszünk a társunkkal szemben, amelyről a lelkünk mélyén érezzük, hogy nem helyes, akkor nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. És ugyan próbáljuk elnyomni magunkban az érzést, hogy elkövetett bántásaink miatt nem vagyunk jó emberek, magunk elől nem menekülhetünk el. Legfeljebb a házasságunkból.
         Én tudom, hogy mindenki jó ember. Igen, te is jó ember vagy! Gondolj csak bele, hogy mennyi szeretetet adhatnál  a környezetednek! Hogy milyen sok jó szándék van benned! Hogy mennyien hálásak lehetnek neked! Becsüld meg magadat, mert jó emberekre nagyon nagy szükség van ebben a világban, ebben az országban, a munkahelyeden és talán leginkább: a CSALÁDODBAN!...Videó-Ric Ellias:

    Mondhatjuk ezek útán akár azt is ,hogy mindez ‘’Az élet velejárója’’…De mint mond nekünk mennyei atyánk a Mai Igén keresztül…

  • Az élet velejárója (1)

    „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket…” (1Korithus 10:13)

    Pál azt írja: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket…” Figyeld meg ezt a szót: „ért”. Hirtelen olyan körülmények közé kerültél, amit nem te teremtettél, nem is akartál, és nem is tudod, hogy juss ki belőle. Értsd meg ezt: nem te választod a próbát, a próba választ ki téged! Nem te döntesz arról, ki töri össze a szívedet, ki megy az idegeidre, vagy ki hagy cserben. Amikor először vetted kezedbe gyermeked, nem gondoltál arra, hogy egy napon majd a fiatalkorúak börtöne előtt fogod várni, hogy kiengedjék. Nem tudhattad, hogy egy rutinvizsgálat után a kórházban fogsz küzdeni egy halálos betegség ellen. Lehet, hogy a problémád annyira személyes és kínos, hogy senkivel sem mersz beszélni róla. Ezért éjjel nem tudsz aludni, hanem fent járkálsz így imádkozva: „Uram, szabadíts meg ebből, különben végem!” Még Pál is azt írta: „…az életünk felől is kétségben voltunk” (2Korinthus 1:8). Amikor tehát megpróbáltatás ér, tanulj meg három dolgot: 1) Ne ítélj meg másokat! A Biblia azt mondja: „Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe” (Jakab 1:14). Ha nem tudod, hogy a másik ember min ment keresztül, vagy milyen körülmények formálták, inkább maradj csendben! Ha mindenáron beszélned kell róla, akkor Istennel beszélj! 2) Ne mondd el a gondjaidat nem megfelelő embereknek! Olyan embereket keress, akivel megoszthatod a terheket, de ne terjeszd el a problémát! 3) Vidd Jézushoz! „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsidók 4:16).
  •  
    Az élet velejárója (2)

  • „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket.” (1Korithus 10:13)

    A Biblia azt mondja, hogy küzdelmed nem egyedi eset, hanem általános emberi jelenség. A titkod valójában nem titok, osztozol rajta olyanokkal, akik éppúgy félnek beszélni róla, mint te. Mi emberek csak akkor vagyunk hajlandóak őszintének lenni, amikor bajban vagyunk. Amíg úgy gondoljuk, hogy magunk is megbirkózunk a rendellenes működéssel, addig nem beszélünk róla. Nem te vagy az egyetlen, aki megházasodott, és aztán válni akart, vagy akit elragadott a düh, és kirobbant, vagy felmondott egy munkahelyen, és most nem talál másik állást. Fontos ezt tudnod, mert ez a tudat szünteti meg az elszigeteltség érzést, és ez tesz képessé arra, hogy legyőzd az önsajnálatot. Abban is segít, hogy ki tudd mondani: „Ha másoknak sikerült, akkor Isten kegyelméből nekem is menni fog.” Lehet, hogy azon tűnődsz, most Isten büntet, vagy az ördög támad, vagy te tettél valamit, amivel ezt magadra hoztad. Nem. Ez csupán az élet velejárója. Meg fogod látni, hogy Isten sem szépítette a Szentírás hőseinek élettörténetét. Azokat, akiket felhasznált, nem mentesítette a küzdelem és fájdalom alól. „Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:11). Minden kor, minden életszakasz másfajta próbát hoz magával, és más a próbák nehézségi szintje is. Nem tudod kiimádkozni, hogy a próbák elkerüljenek, nem tudod elüldözni őket azzal, ha igeverseket idézel. Isten soha nem ígért problémamentes utat a mennybe. Jézus azt mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (János 16:33).
  •  
    Az élet velejárója (3)

  • „…Isten pedig hűséges…” (1Korinthus 10:13)

    Íme, egy ígéret, amire ráállhatsz, mikor egész világod megremeg: „…de hű az Isten” (1Korinthus 10:13 Károli). Jézus azt mondta: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el” (Lukács 21:33). Ebben a bizonytalan világban is énekelheted: „Azon épül szilárd hitem, mit érettem tett Istenem. Más mind eloszlik, mint a hab, de Krisztus mindig szirt marad. Ki bizodalmat benne vet, az nem fövényre épített, az nem fövényre épített.” Munkád, egészséged, kapcsolataid és befektetéseid mind csak futóhomok, Isten hűsége azonban sziklaszilárd. Ő hűséges lesz hozzád a szülőszobán és a műtőben, az idősek otthonában vagy a munkaközvetítőben, a bűnügyi eljárás során vagy a válóperes tárgyaláson. A zsoltáros ezt írta: „Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén! Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved…” (Zsoltárok 27:13-14 Károli). Ha Isten hűségére összpontosítasz, az megvéd az összeomlástól, attól, hogy feladd, kiborulj, vagy beleőrülj. Légy őszinte: nem volt-e Isten jobb hozzád, mint te őhozzá? Nem volt-e hűséges, amikor te hűtlen voltál, nem volt-e állhatatos, amikor te megbízhatatlan voltál? „…Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok” (Róma 11:29). Ha Isten megajándékoz valamivel, azt nem veszi vissza. Ha megígér valamit, nem szegi meg a szavát. Isten még azután is emlékezett Ábrahámnak tett ígéretére, miután ő már rég meghalt, és megáldotta gyermekeit nemzedékeken át. Miért fontos ezt tudni? Mert ha elkezded látni Isten irántad való hűségét, akkor te is hűséges akarsz majd lenni hozzá.
  •  
    Okkal vagy itt!

  • „…láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.” (1Mózes 32:31)

    A Biblia azt mondja, hogy a sátán éjjel-nappal azon fáradozik, hogy téged vádoljon (ld. Jelenések 12:10). Ám legyőzheted, ha Isten Igéje „szádban és szívedben” van (ld. Róma 10:8). Amikor a sátán azt mondja, add fel, Isten azt mondja: maradj a pályán (ld. Máté 5:11-12). Amikor a sátán önzésre biztat, Isten azt mondja, tedd mások javát a magad érdekei elé (ld. Filippi 2:3-4). Amikor a sátán azt mondja, szabad másokra neheztelned, Isten azt mondja, bocsáss meg, olyan gyakran, ahányszor csak kell (ld. Máté 6:14-15). Amikor a sátán bosszúállásra sarkall, Isten azt mondja, légy békeszerző (Róma 12:18-19). Amikor a sátán azt mondja, tulajdonítsd magadnak az érdemet, Isten azt mondja, dicsőítsd Jézust (János 17:5). Amikor a sátán azt mondja, hogy csak a külső a fontos, az emberek úgysem fogják észrevenni, mi van belül, Isten azt mondja, hogy ő a szíveket vizsgálja (1Sámuel 16:7). Amikor a sátán azt mondja, ronda vagy, Isten azt mondja, hogy ő csodásan alkotott téged (Zsoltárok 139:14-16). Amikor a sátán azt mondja, egyedül vagy és senki sem ért meg, Isten azt mondja, hogy ő sohasem hagy el, és terve van az életeddel (5Mózes 31:6 és Jeremiás 29:11). Dávid azt mondta: „Abból tudom meg, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem, engem pedig megtartasz…” (Zsoltárok 41:12-13). Az ördög ki fogja játszani a faji hovatartozás kártyáját, és ha azzal nem ér sikert, akkor a gyermekkori fájdalmas emlékeket, vagy előássa múltbeli bűneidet, emlékeztet minden megszegett ígéretre és összetört álomra. Jákób azt mondta: „…láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam” (1Mózes 32:31). A lényeg: Istennek terve van az életeddel, különben nem lennél itt!
  • 3.Jó embernek lenni.Végezetül,nem feledkezhetünk eltávozott csoporttársainkról sem.Van aki csak úgy elhagyta közösségünket,vannak akiket pedig Isten szólitott magához.Jó emberek,ahogy szoktam mondani,értékes emberek,Istent félő barátaink,sorstarsaink voltak.Utóbbiakért imádkozom és mondom,a már ismert imát:Ima…és, Videó-Csak a jók mennek el-Alex Tamás…www.youtube.com/watch


  • Ezzekkel a gondolattal köszönöm meg nektek, hogy velem tartotottatok idén is.Minden egyes csoportvezetőnek,munkatársamnak és nem utolsó sorban a csoport lelkész tagjainak,köszönöm a szolgálatot ,az áldozatos pillanatokat,önzetlen önkéntes munkájukat,amellyel gazdagitották hétről hétre lelki fellépülésünket illetve megujjulásunkat,bátoritottak és támogattak nehéz pillanatainkban,boldogitottak és megörvendeztettek évfordulós alkalmakkor . Jövőre folytatjuk! A Jó reménység jegyében,Isten segedelmével.Végezetül tanács helyett egy receptet ajánlok:

    Alap recept mínden napra:Végy egy adag boldogságot,Egy vastag szelet jókedvet, Egy csomag bátorságot,Egy doboz nyugalmat,És egy maroknyí türelmet,Keverd össze a hozzávalókat,És öntsd le az egészet, sok szeretettel,Ízesítsd egy csokor hálával,És élvezd mínden eggyes percét, gyönyörűséggel!!!

     

                                Áldott, Békés, Szeretetteljes,Űnnepeket Kívánok míndenkinek.

     

                                              Köszönöm szépen

  •  

  •                                4 ÉVESEK LETTÜNK

     
     
     
          Az idén negyedik születésnapját ünnepli csoportunk. Ha visszatekintünk az elmúlt négy évre ,kezdhetnénk azokkal akiknek köszönhetnénk a csoport létezését, igen ŐK voltak azok, akik letették a csoport “Alapkövét“.Hálát adunk Istennek hogy helyet adott nekünk Incze Zsolt esperes,a Szemerjai egyház,könyvtártermében. Kezdetben kevesen voltak, jöttek, jöttünk és vagyunk, akár mint egy nagy család.A csoport létszáma már egy jó ideje meghalatta a  30-at. Az évek során az összetört lelkünk építését,lelkészeink a csodálatos áhítatokkal gyógyítsák.A csoportbeszélgetések során megismertük és ismerjük egymás történeteit, amiből sokat tanulunk, szenvedélybetegek és hozzátartozók egyaránt. Vannak közüllünk akik az első lépést a gyógyúlás felé párjuk nélkül tették, majd később csatlakozott a párjuk is. Rövid ideig voltunk idegenek egymás számára,mikor mindnyájan rájöttünk hogy igen is " EGY HAJÓBAN EVEZÜNK ",hasónlóak a történeteink, bizalmat éreztünk egymásban. A bizalom megmaradása érdekében fontos  a számunkra a DISZKRÉCIÓ.Nagyon sokat fejlődött csoportunk az elmúlt évek során.Vannak még  csodák, van gyógyulás és kiút Istennel. Ennek felismerése kegyelem. S e kegyelem más-másképpen érint meg minden egyes szenvedőt. Van, aki felismeri az utat, s mint utolsó fűszálba belekapaszkodva belemerül Isten gyógyító irgalmasságába. Van, aki szégyelli tékozló múltját, s egyedül nem mer a gyógyulást jelentő útra lépni.Csak a küszöböt átlépni nehéz. A félelemmel vegyes izgatottság csak az első itt töltött pillanatokig sűrűsödik gombóccá az ember torkában. A közösség ereje, a közösség szeretete és Isten kegyelme megtartó erő!A Magyarózdi BONUS PASTOR ALAPÍTVÁNY csodálatos lelkészei, szakemberei, szeretetükkel ,keresztény lelkiséggel támogatnak bennünket.Az alapitvány létezése nélkül nem létezne a csoportunk. Köszönjük, Urunk, azokat az embereket, akik mellettünk haladva segítenek a te utadon maradni.  Isten segítségével nincs elhordozhatatlan teher.
  •  
    A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!(Zsolt.130).
     
     
  •  

Tízennyolcan  vettünk részt Sepsiszentgyörgyről  az idei utógondozó táborban.Isten segítségével sikerült eljutnunk erre a csodálatos helyre. Többen közüllünk már nem első alkalommal. Hálásak vagyunk Istennek hogy eljuthattunk ,az idei utógondozói táborba.Szeretetteljes fogadtatásban volt részünk.

   A jól megszervezett tábor számunkra,lelki felépülést,  hitben való erősödést, szeretetben alapuló emberi kapcsolatokat jelent. Nagyon fontosak voltak számunkra az előadások, amely az érettségről a párkapcsolatról, anya gyerek kapcsolatról szóltak,ezek a dolgok fontosak a mindennapi életben.Gitár kisérlet mellett, gyönyőrűen hangzottak a keresztény énekek.Az áhítatok Sámson történetéről hangzottak. Isten ritka képességekkel ajándékozta meg Sámsont, és  szolgálatra hívta el. Azt is tudjuk róla, hogy féktelen szenvedély tombolt benne.  Sámson felett  Isteni gondviselés  őrködött, hogy felkészülhessen annak a munkának elvégzésére, amelyre hívatott. De a gonosz társak befolyására elengedte Isten kezét, s így a rossz áradata magával ragadta.Mindannyian mi emberek  fontos az, hogy Isten tőrvényei szerint éljünk . Sámson történetéből okulva,ellent kell állnunk az élet káros kísértéseinek, melyek kárhozatra ítélik az embert. Ahelyett figyelnünk kell arra, hogy megtartsuk az  "Úr ajándékait,,  életünket, szeretetünket és a boldogságunkat, melyektől megfoszthatnak a káros szenvedélyeink.


„Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes!” (Róm 12,2)

 

                       Túsványos-2013

            A János írása szerint való Szent Evangéliom » 5. fejezet

 

1.Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe.2.Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, amelyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornáca van.3.Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.4.Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: aki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt.5.Vala pedig ott egy ember, aki harmincnyolc esztendőt töltött betegségében.6.Ezt amint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni? 7.Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.8.Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!9.És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.

''Majdnem harmincnyolc éves voltam,amikor öt nap kinszenvedés útán,reménytelenül és életuntan hagytam el,nem tudom hányadszorra a korházi osztályt.Én akkor döntöttem,többé soha korházba''-kezdtem el mondokámat,az áhitatot és a bemutatkozást követően.''Öt nap vajúdás,vonaglás,könyörgés,szorongás,álmatlanság,látomások közepette,érkezett el hozzám is a Megváltó,egy katolikus plébános személyében.''Hihetetlen hasonlósággal hangzottak el a kérdések akkoriban is:''Akarsz-e gyógyúlni ?,Igen,de hogyan ?,Nem vagyok képes rá,és némán folytak le könnyeim.''A válasz nem jött azonnal. Meggyóntam,és kiutaltak az ötödik napon.Szó szerint,az utcára tettek.Minden ami körülöttem volt és élt,élettelenné vált számomra''-fejeztem be,átadva a szót.

Keskeny út sátor.2013-Július 25.

   Az addigi kíváncsi,arogáns és provokativ  hallgatóság,egyszerre elnémúlt és felfigyelt.Haton ültünk le egymás mellé.Egy hetedik társunk,pedig a sátor előtt,mintegy őrangyalként,jelezte,hogy ''Mi'' kik vagyunk,miért jöttünk,és kiket keresünk.A kérdések áradatát zúditották ránk.Három ''öregfiú'' és néhány újonc katona ''állta a sarat''. Becsülettel, őszintén, büszkeséggel,alázattal.Őszinte vallomások,igaz történetek és egyenes válaszok sorozatával folytatódott bemutatkozásunk.Vörös pólós,KGB-és fiatalok,bort,sört,pálinkát melengetve keblükön,szikrázó,sziporkázó tekintettel,lesték hogy mikor törünk meg.Ők törtek meg.A különböző tájakról öszeverődött,lelkes kis csapatunkat,egy hihetetlen erő tartotta össze.Az Egység.Az Egység, amelyet az Eggyüvé tartozás,a Szeretet és nem útolsó sorban,a HIT tartott össze.Csodálatos volt érezni,hogy mindannyian, hasonlóképpen érzünk, élünk, gondolkozunk. Büszkék voltunk egymásra,úgy ahogy büszkék arra az alapitványra is munkatársaival eggyüttvéve,amely megmutatta a helyes irányt.Ahányszor csak tehettük,méltatva hangoztattuk, a mindenki számára ,lehetséges kiútat.Egy nemes ügy hirnökeivé váltunk egyszerre,eltökélten szolgálva Istennek és emberttársainknak egyaránt,hirdetve egyöntetűen a szabadúlás  édes és megfizethetetlen izét.Köszönyjük a lehetőséget. Viszlát jövőre.

 

 

            

                                           EGYÜTT AZ ÚTON

            FELÉPÜLÉS-EGYSÉG-SZOLGÁLAT

 

                                               -Három éves évfordúló-

 

 Időpont:2012.Október 20

 

 Helyszín:Sepsiszemerjai református gyülekezeti  könyvtárterem                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         Mottó: ..." az embereknek szükségük van egy  biztonságos helyre,

ahol beszélhetnek küzdelmeikről , anélkül,hogy megítélnék őket.

És joguk van ahhoz,hogy titoktartást várjanak el.Csak az elfogadás 

biztonságos környezetében fognak az emberek  megnyílni és

megosztani legmélyebb szükségeiket." 

 

  Program:

 11.00-Köszöntés

11.15-Kezdő áhítat: Müller Lóránd lp.

11.50-Csoportbemutató

12.30-Előadás:Pásztor Boglárka,klinikai pszihológus

13.20-Csoporbeszélgetések                               

14.00-Szeretetvendégség

14.45-Előadás:Bartha Éva,pszihológus                                        

15.30-Csoportbeszélgetések

16.20-Szünet

16.30-Záró áhitat:Incze Zsolt lp. 

 

 

"Azszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy az Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek."   1 Péter 4,10

 

 

 

                

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Képgaléria


Facebook

Mai ige


Levelezőlista